Kereken harminc éve robbant be az úszás nemzetközi elitjébe Szabó Tünde. Előbb, 1991-ben, a perthi világbajnokságon lett második 100 méter háton, majd ugyanabban az évben, az athéni Európa-bajnokságon szerzett két ezüstöt a két hátúszó számban, s egy évvel később, a barcelonai olimpián is második lett 100 háton.
Mindannyiszor minden idők legnagyobb női úszója, Egerszegi Krisztina előzte meg, Szabó Tünde úgy tekint vissza ezekre az eredményekre, hogy ezüstérmeket nyert. Vajon mi hiányzott ahhoz, hogy az ezüstöket aranyra válthassa? – tette fel a kérdést a sportolóként „örök második” olimpiai ezüstérmesnek az SzPress Hírszolgálat.
– Azt gondolom, hogy a sportban nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha…” Mindig is örültem az eredményeimnek, hiszen ha mindent megteszünk a céljaink megvalósításáért, akkor nem lehet hiányérzetünk. Egyébként az a fiatal lány sokat tanult a nem kevés lemondással járó sportolói munkájából, az akadályok leküzdéséből. Azoknak a tapasztalatoknak a mai napig is hasznát veszem minden olyan tisztségemben, amelyeket betöltök – válaszolta Szabó Tünde.
A 100 méteres hátúszás döntője Barcelonában:
Sportolóként a tehetsége mellett a szorgalma és a fegyelmezett munkája jellemezte. Visszavonulása után ezekből az erényeiből táplálkozva új kihívások sorával találta szemben magát, amelyek között a május 10-én kezdődő budapesti vizes Európa-bajnokság különleges helyet foglal el. Az ötven ország sportolóit felvonultató világverseny előkészületeiben kormánytagként, a LEN alelnökeként, nem utolsó sorban pedig az Eb stratégiai vezető testületének tagjaként is szerepet vállalt.
– Egy Európa-bajnokság megrendezése mindig is hatalmas feladat, és ennek a megoldásában most valóban több fronton kellett helytállnom. A házigazda ország sportért felelős államtitkáraként, illetve a LEN alelnökeként egyszerre képviseltem az egész európai úszósport és azon belül Magyarország, a magyar úszás érdekeit is. A most következő kontinensviadal tipikusan olyan helyzetet teremtett, amelyben a két pozícióm remekül ki tudja egészíteni egymást. Amikor majd az Európa-bajnokság ténylegesen elkezdődik, nagyrészt a protokolláris feladataimat teljesítem, de az elmúlt időszakban részese voltam annak a felelősségteljes munkának és az egyeztetések hosszú sorának, amelyek után minden a helyére került és tisztázódott.