„Kezd körvonalazódni egy nagyon jó Európa-bajnokság. Csütörtökön például két remek csapatot láthattunk. Az egyik Hollandia, amely szervezetten, jó koncepcióval futballozik, teljesen megérdemelten jutott már tovább a csoportjából, és jön majd Budapestre a nyolcaddöntőre. A másik pedig Belgium. Ez a válogatott a dánok elleni második félidőben egész egyszerűen lenyűgözött, félelmetesen jól játszott. Ez köszönhető volt Kevin de Bruyne beállásának is, ő, Martens, Lukaku és többiek roppant erősek. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy egyre több csapat mutatja már most meg az igazi arcát.
A múltam miatt aligha meglepetés, hogy kiemelt figyelemmel követem az olaszok szereplését. Végre nem egy sztár köré épül a játékuk, hanem igazi csapatként működnek. Agresszívek, mellette technikásak, és tetszik, hogy nem mennek rá a labdabirtoklásra. Nagyon nem szeretem látni, amikor egy csapat még a szögletből is visszajut a kapushoz, és Olaszország nem ilyen, igyekszik a lehető leggyorsabban helyzetet kialakítani.
Nem tartok attól, hogy a most már remeklő válogatottak kipukkannának a végére. Volt idő bőven felkészülni, elegendő erőt szerezni erre az egy hónapra, és szerintem ebből a szempontból minden csapat teljesen rendben van. Nekem nagyon tetszettek a franciák is, és a vereség ellenére a németek is, úgy vélem, nekik is lesz beleszólásuk a továbbjutásba a csoportból.
És, ha már itt tartunk, nagyon várom a magyar válogatott következő meccsét. Marco Rossi önkritikusan nyilatkozott a cseréiről, de ezt már el kell felejteni, felesleges ezzel foglalkozni. Azt tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk egy szinten a portugálokkal vagy a franciákkal, ha nem így lenne, akkor mi nyernék Európa- vagy világbajnokságot. Ennek ellenére a keddi mérkőzésen nem volt három gól a két csapat között, az eredmény nem tükrözte a játék képét. Franciaország ellen ugyanezt a fegyelmezett, odaadó futballt kell nyújtani, és több szerencsével talán képes lesz a válogatott egy bravúrra.”
