Máig felejthetetlen pillanat, hogy Németh Miklós Montrealban rögtön az első kísérletére világcsúcsot, 94,58 métert dobott, amivel egyből el is döntötte a férfigerelyhajítás versenyét. A 75. születésnapját október 23-án ünneplő bajnok másik három olimpián is részt vett, de sem Mexikóvárosban, sem Münchenben, sem később Moszkvában nem jött ki neki annyira a lépés, mint Montrealban. A kiváló sportember bő esztendeje a Magyar Nemzetnek adott interjúben is mesélt az eseményekben gazdag pályafutásáról.
Ki ne tudná, hogy Németh Miklós édesapja, Németh Imre is olimpiai aranyérmes (1948-ban, Londonban kalapácsvetésben), így ők a magyar sport egyik családi olimpiai bajnokai. Ugyanezt a sikert érte el a vízilabdázó Homonnai Márton és úszó lánya, Szőke Kató, tovább a szintén vízilabdázó idősebb és ifjabb Szivós István, valamint újabban a kajakozó Csipes Ferenc és Csipes Tamara.
Korai lenne bármit is elkiabálni, mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy a Németh családban az atlétika szeretete a harmadik generációt is magával ragadta. Németh Miklós második házasságából született mindhárom gyereke atletizál, s nem csupán kedvtelésből, amire az a bizonyság, hogy a tanulmányaikat magántanulókként végzik. Németh Miklós az SzPress Hírszolgálatnak mesélt a gyerekeiről.
– Mind a hárman az atlétika elkötelezettjei, amit nem tudnak megoldani a tehetségükkel, azt szorgalommal pótolják ki, mert tudják, hogy a legkisebb sikerért is keményen meg kell dolgozni. Boldogok, ha sikerrel járnak, de azt is megtanulták már, hogy ha orra buknak, akkor nem sopánkodni kell, hanem keresni a javítás lehetőségét. Én állítottam pályára őket, úgy is mondhatom, hogy én oltottam be őket az atlétika szeretetével, nyilván az is motiválta őket eddig, hogy egy olimpiai bajnok tanácsait követik.
Nem tartom nyomás alatt a gyerekeket, úgy jó, ha élvezettel végzik a munkájukat, és elsősorban a maguk elvárásainak igyekeznek megfelelni. Örülnénk annak, ha sikeres atlétává válnának, de nem mindenáron.
A jövő januárban a nagykorúság küszöbét átlépő Miklós Fábián egészen jól startolt gerelyhajítóként, de most Zsivoczky Attila irányításával merészen a tízpróba felé vette az irányt. Ahogy azt egykor jómagam is tettem. A 15 esztendős Márton Pál a diszkoszvetést választotta, és ő is a Honvéd pályára jár edzeni Szauer Pálhoz. A legkisebb gyerekünk, a 13 esztendős Mimi Liza, akinek jó érzéke van szinte minden olyan versenyszámhoz, amiben eddig kipróbálta magát, leginkább a diszkoszvetésben igyekszik javulni, neki Szenczi László az edzője. Amikor csak tehetem, velük tartok, és a tanácsaimmal is ellátom őket. A bázis továbbra is a szigorúan családi miniklubunk, de ahogy fejlődnek, a klasszikus egyesületi munka fog előtérbe kerülni, ahol edzőtársakra is akadhatnak. Elképesztően sokat tesznek a fejlődésükért a gyerekeink. Magántanulóként gyarapítják a tudásukat, ez is azért van, hogy a sportolásra minél több időt fordíthassanak. Ha nem lesznek nagy bajnokok, csupán jó szellemű atléták, senki sem fog kétségbe esni, mert amit a sporttól kapnak, azt semmi mással nem lehet helyettesíteni.
