Hiába volt az Egyesült Államok a helyszín, nem hollywoodi véget ért Carlos Alcaraz US Openje. A fiatal spanyol játékos egymás után két ötszettes csatát nyert meg – az elsőt a torna harmadik kiemeltje, Sztefanosz Cicipasz ellen –, a magyar idő szerint szerda hajnalban lejátszott negyeddöntőt viszont már nem bírta erővel, másfél szett után kezet nyújtott Félix Auger-Aliassime-nek.
Alcaraz így is az 1968 óta tartó Open-éra legfiatalabb negyeddöntőse lett az amerikai nyílt teniszbajnokságon, jövő héttől pedig először találjuk meg a nevét a legjobb ötven, sőt azonnal a legjobb negyven között is a világranglistán, néhány hellyel a magyar éljátékos, Fucsovics Márton elé ugrik. Alcarazhoz hasonlóan fiatal teniszezőt honfitársa, Rafael Nadal (2004) óta nem jegyeztek a top 50-ben.
Alcaraz négyéves korában fogott először ütőt, édesapja bízott benne, hogy a fiatal Carlosnak összejön, ami neki nem adatott meg: eljut a sportágban a profi szintre. Tizenegy éves volt, amikor felfigyelt rá Alberto Molina, aki két korábbi top 10-es játékosnak, David Ferrernek és Nicolás Almagrónak is az ügynöke volt. Néhány évvel később Molina közbenjárásával lett Alcaraz edzője Juan Carlos Ferrero, aki 2003-ban megnyerte a Roland Garrost. Carlos Alcaraz akkor egy hónapos volt.
– A tizenöt éves játékosok általában kevés ütéssel dolgoznak, azokat viszont már jól használják. Carlos rendkívül sokoldalú volt ugyanilyen idősen, emiatt néha szertelen volt a játéka, de a bátorság és a győztes mentalitás látszott rajta – idézi fel első élményeit tanítványáról Ferrero.
Alcaraz példaképe természetesen a klasszis honfitárs, a hússzoros Grand Slam-bajnok Rafael Nadal, és hasonló utat is követett: nem koncentrált túlságosan a juniortornákra, minél hamarabb a felnőttek között akarta megméretni magát. Tavaly, tizenhét évesen a koronavírus-járvány által megkurtított szezon újonca lett, a 491. helyről a 141. pozícióba tornázta fel magát. Idén Umagban ATP-trófeát szerzett, és valamennyi Grand Slam-viadal főtábláján győztes meccsel mutatkozott be.
