Hiába volt az Egyesült Államok a helyszín, nem hollywoodi véget ért Carlos Alcaraz US Openje. A fiatal spanyol játékos egymás után két ötszettes csatát nyert meg – az elsőt a torna harmadik kiemeltje, Sztefanosz Cicipasz ellen –, a magyar idő szerint szerda hajnalban lejátszott negyeddöntőt viszont már nem bírta erővel, másfél szett után kezet nyújtott Félix Auger-Aliassime-nek.
Alcaraz így is az 1968 óta tartó Open-éra legfiatalabb negyeddöntőse lett az amerikai nyílt teniszbajnokságon, jövő héttől pedig először találjuk meg a nevét a legjobb ötven, sőt azonnal a legjobb negyven között is a világranglistán, néhány hellyel a magyar éljátékos, Fucsovics Márton elé ugrik. Alcarazhoz hasonlóan fiatal teniszezőt honfitársa, Rafael Nadal (2004) óta nem jegyeztek a top 50-ben.
Alcaraz négyéves korában fogott először ütőt, édesapja bízott benne, hogy a fiatal Carlosnak összejön, ami neki nem adatott meg: eljut a sportágban a profi szintre. Tizenegy éves volt, amikor felfigyelt rá Alberto Molina, aki két korábbi top 10-es játékosnak, David Ferrernek és Nicolás Almagrónak is az ügynöke volt. Néhány évvel később Molina közbenjárásával lett Alcaraz edzője Juan Carlos Ferrero, aki 2003-ban megnyerte a Roland Garrost. Carlos Alcaraz akkor egy hónapos volt.
– A tizenöt éves játékosok általában kevés ütéssel dolgoznak, azokat viszont már jól használják. Carlos rendkívül sokoldalú volt ugyanilyen idősen, emiatt néha szertelen volt a játéka, de a bátorság és a győztes mentalitás látszott rajta – idézi fel első élményeit tanítványáról Ferrero.
Alcaraz példaképe természetesen a klasszis honfitárs, a hússzoros Grand Slam-bajnok Rafael Nadal, és hasonló utat is követett: nem koncentrált túlságosan a juniortornákra, minél hamarabb a felnőttek között akarta megméretni magát. Tavaly, tizenhét évesen a koronavírus-járvány által megkurtított szezon újonca lett, a 491. helyről a 141. pozícióba tornázta fel magát. Idén Umagban ATP-trófeát szerzett, és valamennyi Grand Slam-viadal főtábláján győztes meccsel mutatkozott be.
A hétszeres GS-bajnok, hosszú évek óta televíziós szakértőként dolgozó Mats Wilandert különösen a tenyerese emlékezteti Nadalra – noha az előddel ellentétben Alcaraz a jobb kezében fogja az ütőt.
– Ugyanolyan robbanékony, erős ez az ütése, mint Nadalé volt hasonló korban. A kétkezes fonákja nagyon stabil, jól használja az ejtéseket. Egyedül a szervája aggasztó kissé, de még bőven van ideje dolgozni rajta.
A Nadallal való összevetés mellett tehát sok érv szól, maga Alcaraz azonban úgy érzi, egy másik legendához áll közelebb a játéka.
– Nem másolok senkit, igyekszem magamat adni a pályán. De ha mégis mondani kell valakit, akihez hasonlít a játékom, talán Roger Federer az, mert ugyanúgy folyamatosan agresszívan igyekszem játszani a labdameneteket.
Alcaraz edzője, Ferrero is inkább ezt a párhuzamot látja.
– Nyilván bátor kijelentés az ő korában, hogy Federerhez hasonlítja magát, de nem alaptalan. Hasonlóan támadó felfogású teniszt játszik, rendkívül változatos ütésekkel operál, és bármelyik borításon erős teljesítményre képes.
A fiatal generációtól évek óta várják a nagy áttörést a férfi teniszezők mezőnyében, azonban többnyire hiába: a legfiatalabb Grand Slam-bajnok, Dominic Thiem is tíz évvel idősebb Alcaraznál. Az ifjú spanyol akár meg is előzheti a köztes generációt, ahogy ezt a New York-i, Cicipasz elleni győzelme jelezte. Ha már összehasonlítás: Rafael Nadal tizenkilenc éves volt, amikor az első Grand Slam-trófeáját nyerte.
Ferrero azonban természetesen nem akar a kelleténél nagyobb nyomást helyezni fiatal tanítványa vállára.
– Mindig azt mondom neki, hogy mosolyogjon a pályán, akkor lát tisztán, ha élvezi a játékot. Ha feszült és ideges, az nem segít rajta. De a US Open újabb önbizalomlöketet adhat neki, hiszen most már saját magának is bizonyította, hogy a legjobbakat is képes lehet legyőzni.
(A borítóképen: Carlos Alcaraz. Fotó: Getty Images/Matthew Stockman)
