– Egy korábbi interjúban említette, nem gondolta volna, hogy harminc lesz, mire kipróbálhatja magát légiósként. Miért csak most jött össze?
– Egyrészt azért, mert ha őszinte vagyok, eddig nem is volt lehetőségem külföldi klubhoz szerződni, a másik pedig, hogy alapvetően későn érő típus vagyok. Egyértelmű, az elmúlt években kiemelkedő teljesítményt nyújtottam, nagyon jó statisztikai mutatóim voltak, ez az, ami felkelthette az érdeklődést.
– Édesapja, Pakson mit szólt az Aris Limassol megkereséséhez, és hogy szezon közben elvesztheti az egyik kulcsjátékosát?
– Nagyon hirtelen jött a ciprusi lehetőség, igazából az első tavaszi meccs után egy nap alatt lezajlott minden. Sok idő nem is volt gondolkodni, mert január 31-én lejárt az átigazolási időszak (29-én volt a ZTE elleni meccs – a szerk.). Mindig is szerettem volna kipróbálni magam külföldön, megtapasztalni a légiós életet, amivel apa is tisztában volt, és mint az édesapám, illetve mint edzőm is azt javasolta, ne hagyjam ki ezt a lehetőséget.
– Jelenleg kölcsönben van a tavaly feljutott, most pedig bajnoki címért küzdő Limasszolban. Csalódásként élné meg, ha nem hosszabbítaná meg a szerződését a klub?
– Mivel Cipruson már csak bő egy hónap van hátra a szezonból, aktuális a kérdés. Sok mindent megéltem már, tehát nem dőlnék a kardomba, ha nem maradhatnék, mert akkor visszamennék Paksra. De bevallom, picit csalódott lennék. Ez a klub soha nem volt még itt a bajnoki rájátszásban a legjobb hat között, és a jövőt illetően is komoly terveik vannak: az európai kupa a cél. Meglátjuk, számítanak-e rám. Az én célom az, hogy a következő idényben is szerepeljek a klub terveiben.
– A nemzeti csapat nem feltétlen engedheti meg magának, hogy támadófutballt játsszon. Itt szerte is foszlanak Bognár István reményei?
– Soha ne mondd, hogy soha! A szövetségi kapitány tisztában van vele, hogy a magyar válogatott nem fogja „dominálni” az ellenfeleit, sokszor öngyilkosság is lenne ilyen taktikát alkalmazni. ebből kifolyólag pontosan tudja, milyen profilú játékosokat keres, és láthatóan én az elmúlt két évben nyújtott teljesítményem ellenére sem tartozom közéjük. Pedig a gólpasszhoz fűződő rekordok nagy részét sikeresen megdöntöttem. Bár egyértelmű, hogy nem egyedül az én érdemem, de azért sokat tettem én is érte, hogy két ember gólkirály lett előttem: az előző idényben Hahn János, aki éppúgy kapott meghívót, mint akinek megelőlegezem a dolgot, hiszen a mostani szezonban szinte biztos, hogy ő zsebeli be a címet.
– Fájlalja, hogy mindeddig nem hívták be a válogatottba?
– Tisztában vagyok vele, az együttes alapvető játékstílusa nem feltétlen nekem kedvez, és azt sem mondom, hogy Anglia ellen felküldtem volna magam a Wembley-ben, mikor tizenegyen védekezünk, de azt gondolom, az olyan meccseken, mint az albánok vagy az Andorra elleni, mikor nagyon kellene a gól, kaphatnék tizenöt-húsz percet, mert nagyon szeretnék – és úgy hiszem, tudnék is – segíteni. Egy-két játékos kevésbé jó teljesítményért is sok válogatott meghívót kapott már. Szerintem nyújtottam annyit, hogy legalább egyszer megnézzenek. De félreértés ne essék, nincs bennem rossz érzés, csak jólesne egy lehetőség.
A teljes interjú ITT olvasható el.
Borítókép: Bognár István harmincévesen lett légiós (Forrás: Instagram/bogeszstef)
