– Tizenegy éve vezette a BL-döntőt. Egy meccs a sok közül?
– Nézőpont kérdése. Abban a tekintetben a BL-döntő sem más, hogy ugyanazok a szabályok, ugyanaz a játékvezető feladata. Másfelől ez a szakma csúcsa. Egy ilyen kinevezés értékét az is növeli, hogy immár negyven éve van egy íratlan szabály, miszerint BL-döntőt mindenki csak egyszer vezethet. Míg egy játékos többször meg is nyerheti, a játékvezető csak egyszer léphet fel a színpadra.
Magyar vonatkozás, hogy legutóbb Palotai Károly duplázott még a BEK-ben, hiszen 1976 után 1981-ben is megkapta a finálét. Az utóbbi ugyanúgy a Liverpool és a Real Madrid között zajlott és ugyanúgy a Párizsban, mint az idei döntő.
– Igazságosnak tartja ezt az íratlan szabályt?
– Szerintem bölcs dolog. Az, hogy Usain Bolt éveken át a leggyorsabb volt száz méteres síkfutásban, mérhető volt, a játékvezetés viszont nem az. Arra hogy ki a legjobb, nincs objektív mérőszám, ami alapján rangsorolni lehetne. Ennek hiányában nem lehet megtenni egy közösséggel, hogy éveken át egyvalaki vezesse a döntőt.
– Barcelona–Manchester United a londoni Wembley-ben. Számított önnek, hogy hol és mely csapatoknak vezethette a BL-döntőt?
– Szakmai szempontból nem, de visszaemlékezve különleges volt, hogy a futballtörténet egyik leghíresebb szentélyében és a legnagyobb tradícióval rendelkező klubok közül kettőnek fújhattam. Ráadásul színtiszta magyar játékvezetői csapat dolgozott, heten működtünk közre abban a döntőben.
– Személyesen mi érintette meg a legjobban azon a 2011. május 28-án?
– Hogy a szüleim ott voltak a lelátón. Külföldi meccseimen sosem jártak azelőtt, a FIFA és az UEFA kifejezetten tiltja, hogy a játékvezetőket bárki elkísérje a mérkőzésekre. De az ilyen nagy jelentőségű döntőket másként kezelik, a szűk családtagok is részt vehetnek rajtuk.
Édesapám ott volt az első mérkőzésemen 1990-ben, amikor tizenöt évesen a Szárliget–Óbarok meccsen asszisztensként bemutatkoztam, és huszonegy évvel később a BL-döntőben láthatott a játéktéren.
– Az apja is játékvezető volt. Ha ő nincs, elképzelhető, hogy nem lesz önből futballbíró?
– Valószínűnek tartom. Tizenöt évesen nem kel fel csak úgy az ember, hogy játékvezető szeretne lenni. Édesapám ötlete volt, hogy tegyem le a vizsgát. Mindig kell egy szikra, amely beindítja a folyamatokat, az én esetemben az ő javaslata volt az. Úgy gondolta, ha ő annyira szerette ezt a tevékenységet, miért ne adta volna a bátyám és az én kezembe a lehetőséget arra, hogy mi is kipróbáljuk. Ő volt a pozitív példa, sokat tanultam tőle, számos meccsen együtt is működtünk.
