– Mikor találkoztak legutóbb?
– Május elsején, Andris születésnapján. Budakeszin voltunk bent nála többen is, de nem gondoltam, hogy akkor látom utoljára. Az is igaz, hogy a koronavírus nagyon nem tett jót neki, nem lehetett látogatni, a masszőr, Pintér István, aki sokat dolgoztatta, nem járhatott be hozzá, keveset mozgott, és láttuk, hogy nincs jó bőrben, de azt nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
– Mikor tudta meg, hogy mi történt?
– A Ferencváros NB III-as csapata játszott szombaton felkészülési mérkőzést, amikor Détári Lajos hívott. Nem tudtam megszólalni. Most harag is van bennem, amikor itt-ott olyan képeket látok Andrisról, amelyeket biztosan nem tettem volna ki a nyilvánosság elé – nem lehetett volna egy fiatalkori képet találni? Igen, nagyon beteg volt, és az utolsó hetekben sokkal többnek tűnt a koránál, van, aki azt mondta, talán megváltás már neki a búcsú, de nekem mindig megmarad annak a mosolygós, szőke srácnak, amilyennek kamaszként megismertem.
– Mióta voltak barátok?
– A Fradi-ifiben játszottam, és a BVSC-ben futballozott az egyik jó barátom, Mokalisz Károly. Ha korábban végeztem, mentem hozzá a Szőnyi útra, néztem az edzésüket. Karcsi mutatott be Andrisnak, aki már az edzéseken feltűnt a hosszú hajával, a labdaérzékével, és gyorsan össze is barátkoztunk.
– Ma már a magyar klubfutball legendás történetei között szerepel, miként nem lett Törőcsik András a zöld-fehérek játékosa.
– Ne is mondja…! Hozzánk akart jönni, nagyon örültünk volna, mert szuper játékos volt, és akkor már jóban voltunk, nagyszerű volt vele futballozni, de egy nagyhatalmú vezető azt mondta: nekünk nem kell! Kese lakást kért és azt, hogy a sorkatonai szolgálat alól mentesüljön, de a Fradi – sajnos – ezt túl nagy árnak gondolta. Így került Újpestre. Aztán 1976-ban a válogatottban ott voltam, amikor bemutatkozott; a görögök elleni vb-selejtezőn még csak a padon ült, de nem hazajöttünk, hanem egyből Bécsbe repültünk, Ausztria ellen játszottunk felkészülési mérkőzést – szegény Bruno Pezzey régen meghalt, de aznap nagyon sajnáltuk, mert Andris bolondot csinált belőle.
A teljes interjú ITT olvasható el.
Borítókép: Törőcsik András és Ebedli Zoltán nagyon jó barátok voltak (Forrás: NS/Labdarúgás)
