Elhozzák Budapestre a legőrültebb Slovan-drukkert a szlovák ultrák

A harminc éve szinte szlovák nemzeti hőssé vált szurkoló most a fél világot készül átutazni a budapesti találkozó kedvéért.

Aki ott volt az Üllői úton 1992 szeptemberében a Ferencváros–Slovan Bratislava mérkőzésen, az jól emlékezhet arra, milyen „küldöttséggel” képviseltette magát a vendégcsapat szurkolótábora.

A BEK első fordulójának odavágóján 4-1-re nyertek a szlovákok a Fradi ellen Pozsonyban, a téglamezei stadionban, a találkozó azonban nem emiatt, hanem a szlovák kommandósok brutális támadása miatt maradt emlékezetes már akkor is, a Ferencváros szurkolói ezer hőfokon égve készültek a visszavágóra.

Hogy a szlovák drukkerek mennyire tisztában voltak ezzel, az mutatja, hogy a budapesti meccsre egy, azaz egy vendégdrukker érkezett, a többieknek nem volt bátorságuk hozzá – talán jobb is, hogy így történt. 

Az egyetlen Slovan-rajongó a kezdő sípszó előtt fülsüketítő füttykoncert közepette komótosan besétált bomberdzsekijében a vendégszektor közepére, onnan nézte rezzenéstelen arccal a mérkőzést. Nem mutogatott, nem szólt vissza a fradistáknak, pedig kapott füttyöt, bekiabálást rendesen.

A harminc évvel ezelőtti budapesti találkozó is emlékezetesre sikeredett. Ezúttal sem a meccs miatt, a szlovákoknak tökéletesen megfelelő gól nélküli döntetlen egyértelműen megmutatta, hogy az akkori, az alig húszéves Peter Dubovský vezette Slovan nagyobb játékerőt képvisel. Ám a kinti események miatti felháborodás összekovácsolta a magyar szurkolókat, egy gombostűt sem lehetett leejteni a stadionban, végig szenzációs, felemelő hangulatban telt a találkozó. 

A kezdő sípszó előtt közel 25 ezer torokból szólt a magyar himnusz, a mérkőzés játékvezetője bölcsen engedte az akkor meglehetősen szokatlannak számító éneklést, talán őt is magával ragadta a különleges, egyedi hangulat. Ez a himnusz volt a válasz az szlovák karhatalom előre megtervezett korábbi brutalitására.

Jómagam akkor „egyházi felhatalmazással” voltam jelen a visszavágón gyermekként. Bár otthon az előzmények miatt féltettek, és nem akartak engedni, végül a hitoktatóm véleménye – miszerint egy ilyen meccsen egyszerűen ott kell lenni – döntötte el a kérdést, hogy ott lehettem a nem mindennapi futballélményt jelentő összecsapáson.

Az emelkedett hangulatot senki sem feledi, aki átélte, de a 0-0-ás végeredmény szlovák továbbjutást jelentett. Az egy szem szurkolójuk visszafelé pedig már a csapattal együtt utazott, Szlovákiában pedig hőssé avatták, életre szóló bérlettel ajándékozták meg az akkori hírek szerint.

A Slovan Bratislava ultrái most egy korabeli újságcikkel felidézték a történteket, és gyűjtést kezdeményeztek azért, hogy a most Argentínában élő Dano Antošík is jelen lehessen a jövő szerdai a budapesti találkozón, s össze is gyűlt annyi, hogy kifizessék a repülőjegyét.

A pozsonyi ultrák hivatalos facebookos felületükön egyelőre visszafogott hangvételű bejegyzésekkel toborozzák a várhatóan valamivel több mint ezer fős vendégtábort, ahová egyenpólóval készülnek majd.

Borítókép: A Slovan-szektor egyedüli szurkolójáról szóló újságcikk az 1992-es Ferencváros–Slovan találkozón. (Forrás: Slovan Bratislava ultras Facebook-oldal)