A királynői kézfogás kevés magyar kiváltsága volt a sportéletben, a szűk körű társaság talán legmeglepőbb tagja a békéscsabai Pakucza József, aki a nyolcvanas években megnyerte a Toldi Miklós-vetélkedőt, miután négy méterre hajította a malomkövet, majd két perc tizenöt másodpercig mutatta az utat háromméteres petrencerúddal Buda felé. Később versenyen kívül nyekkenés nélkül tűrte, amint átment rajta egy Trabant, így nem csoda, ha különös képességeire hamar felfigyeltek a világ cirkuszai.
A Fővárosi Nagycirkusz meghódítása után turnézott Dél-Amerikában és Nyugat-Európában, meghívták Londonba, az Exhibition Hallban rendezendő karácsonyi revüre is. Innen azonban adjuk át a szót a modern Toldi Miklósnak, akivel 1993-ban interjút közölt a Nemzeti Sport: „Melegítés közben egyszer csak azt mondja a főnök: nagyon figyeljek ma este, mert jelen lesz a királynő is. Talán nem hangzik nagyképűségnek, de amikor veszem fel a római katonát idéző rekvizitumokat, megszűnik a külvilág, szóval, oda sem figyeltem. Szerencsére számunk kezdetén meghajlunk a díszpáholy előtt. No, amikor felnéztem, akkor ugrott be, mit is mondott mister Cottle. Az előadás végén gratulált Erzsébet királynő. Mi több, kétszer is kezet nyújtott, miután a fotósok az elsőről lekéstek…”
A Nemzeti Sport cikkében többek közt megszólal Zarándi László, olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok atléta is, aki az 1955-ös londoni angol–magyar atlétikai viadalon találkozott II. Erzsébet királynővel, s egy fotó is bizonyítja a kézfogásukat, miután a 4×110 yardos váltóval legyőzték a házigazdákat.
Borítókép: II. Erzsébet halála – Megemlékezés a budapesti brit nagykövetségen (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!