Csak a nehézsúlyú címmérkőzésekkel említhető egy lapon Saúl Álvarez és Gennagyij Golovkin párharca. Az összecsapás tétje négy szervezet (WBO, WBC, WBA, IBF) nagyközépsúlyú világbajnoki címe volt a 32 éves mexikói és a 40 éves kazah között, akiknek komoly feszültségekkel terhelt volt a közös múltjuk.
Korábban kétszer csaptak össze, 2017-ben döntetlen lett a vége, 2018-ban Álvarez megosztott pontozással győzött (egy menet döntött a Ring Magazine által az év meccsének választott ütközetben) középsúlyban ugyanezen szervezetek vb-öveit megszerezve. Korábban még edzőpartnerek is voltak, de a visszavágójuk előtt elszabadultak az indulatok, mivel Álvarez kétszer is megbukott a doppingvizsgálaton, Golovkin pedig „mocskos dolognak” ítélte a dolgot.
Innen kanyarodtunk rá harmadik összecsapásra, amelyre viszonylag sokat kellett várni. Álvarez májusban félnehézsúlyban kikapott az orosz Dimitrij Bivoltól, ami után nagyközépsúlyra visszaváltva igyekezett vigasztalódni, Golovkin pedig pályafutása alatt először váltott fel ebbe súlycsoportba a trilógia lezárása kedvéért.
A harmadik egymás elleni meccsük nem hozott akkora izgalmakat, mint az első kettő, Álvarez győzelme egy percig sem forgott veszélyben, s végül egyhangú pontozással (116:112, 115:113, 115:113) védte meg nagyközépsúlyú vb-címeit. Golovkin az első hét-nyolc menetben nem tudott komolyabb találatot bevinni, addigra pedig már túl nagy előnyre tett szert Álvarez.
Onnantól a kazah már hiába kapcsolt nagyobb sebességre, a mexikói pedig hiába volt fáradt, már csak a kiütés menthette volna meg Golovkint, de pályafutása 38. KO-ja nem ezen az estén sült el.
Nemcsak a nagy izgalmak maradtak el, hanem a múltjukból adódó feszültség is: a meccs végén a két bokszoló összeölelkezett a ringben, majd kedves szavakkal méltatták egymást.
– Köszönöm, barátom, három nagyszerű meccset adtunk a szurkolóknak – mondta előbb Álvarez, majd Golovkin reagált: – Szeretnék kezet rázni Canelóval. Gratulálok az egész csapatának, mert egy igazi harcos, és aki ezt nem érti, az nem tud semmit.
