Ha nem is a remélt számban, de végre befutottak a magyar szurkolók Splitbe. A spanyolok elleni elődöntőn először is Bíró Attila vezetésével ott ültek női válogatottunk játékosai, a VIP-páholyban érthetően nagy népszerűségnek örvendett a kétszeres olimpiai bajnok Madaras Norbert, a magyar vízilabda jeles személyisége, aki még mint az FTC szakosztály-igazgatója volt jelen, a drukkerek között pedig helyet foglalt világbajnok társa a 2013-as csapatból, Decker Ádám. Velük együtt úgy két-háromszáz magyar drukker gyűlt össze a Spaladium Arénában.
– Szerintem hasznos, hogy az Eb előtt együtt edzettünk a spanyolokkal – mondta az érdeklődésünkre Madaras, mintegy cáfolva a szóbeszédet, miszerint az ibériaiak testközelből győzték meg a mieinket arról, hogy nem véletlenül nyerték meg az idei világbajnokságot. – Jók a spanyolok, de megverhetjük őket, szoros meccsre számítok – tette hozzá az Athénban és Pekingben győztes csapat tagja.
– Reggel két barátommal autóba pattantunk, végül is, Split nincs olyan messze. A papírforma alapján nem nekünk áll a zászló, de már a döntőre is megvettük a jegyet – Decker Ádám nem diplomatikusan fogalmazott, de hát ő szurkolni jött az Eb-re. Másfelől pedig példát mutatni, ami azonban egykori és jelenlegi pólósaink körében nem vált ragadóssá.
A magyar himnusz után egyből felcsendült a lelátóról a „Ria, ria, Hungária!”, így azért mindjárt más megkezdeni a meccset.
A spanyolok hozták el a labdát, s rögtön az első támadásból büntetőt ítéltek a javukra a bírók, Granados szerencsére a kapufát találta telibe. A következő akció végén ugyanő fórból már megszerezte a vezetést, amire Német Toni válaszolt szintén előnyből. Ezután viszont két spanyol gól követett, nem bírtunk a Dominguezzel, az ellenfél centerével. Zalánki sajnos a Montenegró ellen mutatott lövőformában kezdte a meccset három rossz kísérlettel, szerencsére Jansik is, előnyből talált be, így 3-2-es hátránnyal zárult az első nyolc perc.
Dominguezről szinte minden támadásuknál előnyt kaptak a spanyolok, már félidőre szám szerint nyolcat, a túloldalon nekünk csak öt járt (korábban 7:2 is volt az arány).
Ez volt a fő különbség, amit nehéz volt ellensúlyozni. Erre vannak a klasszisok!
Manhercz sérülten vállalta a játékot, amiről a jobb könyökét borító kötés árulkodott, de előbb büntetőből, majd távolról vágta be labdát, s egyenlített 4-4-re. Nagy Ádám követte a példáját, két támadás, két gól, ezzel először vezettünk a mérkőzésen (6-5). Amit Burián a szünet előtt nulla szögből még megtoldott eggyel – méltatlankodott is Aguirre kapus –, félidőben tehát 7-5-re vezettünk.
A harmadik negyed nagyon izzadságszagúra sikeredett, hiába kaptunk három fórt, de így valamiért nem ment a góllövés. Szerencsére csak kettőt kaptunk, így 7-7-es döntetlenről kezdődött a zárónegyed.
