– Elverjük a spanyolokat!
– nem szereti túlbonyolítani a dolgokat. Válogatottunk egyik kulcsembere Montenegró elleni is bizonyította, hogy nem ijedős alkat. Nyolc sikertelen kísérlet után kilencedszerre is vállalkozott a lövésre, s akkor végre betalált. – Meccs közben nem szoktam számolgatni, hányszor lövök kapura. Éreztem, hogy több lövésemet is fogta a kapus, de ezek között akadt azért több, kényszerből, a támadóidő végén eldobott labda. Olyankor nincs idő gondolkodni, lőni kell és bízni a szerencsében.
Rám különben sem jellemző a mérlegelés, ha úgy érzem, hogy lövőhelyzetben vagyok, huszadszorra is elvállalom
– beszélt egyszerre szakmai és lélektani szempontokról a Recco balkezes pólósa.
Csak remélhetjük, Zalánki a spanyolok ellen tartalékolta a gólokat, akik amellett, hogy a világbajnoki cím védői, a tokiói olimpia negyedik helyezettjei. A bronzmeccsen történetesen éppen a mieink győzték le őket, méghozzá meglehetősen simán, 9-5-re. A spanyoloknak itt, Splitben a csoportkör nem jelentett kihívást Hollandia, Románia és Németország társaként a C jelű négyesben, bár érdekesség, hogy a hollandokat csak egy góllal verték. A negyeddöntőben simán túlléptek az olimpiai ezüstérmes, vb-bronzérmes görögökön (9-5), ami megmutatja az erejüket.
Ha továbbra is brillírozik a kapuban, ha a védekezés mellett a támadójáték is hatékony lesz, ha Jansik Szilárd mellé felnő még két-három ember, mondjuk éppen Zalánki vagy Manhercz, akkor megnyerhetjük a meccset.
S persze a szurkolói támogatás is elkélne, ahogy arról Jansik beszélt még kedden.
Ma kiderül, az elődöntő – és remélhetőleg a döntő – ígéretére hányan gondolják úgy, hogy Split megér néhány napos kiruccanást az utószezonban.
Férfipólósaink bearanyozhatják az egyelőre szó szerint felhőtlen napokat.
