– Hogyan szólítsam? Elnök úr? Polgármester úr? Ügyvéd úr? Vagy Doki?
– Ahogyan régen. Évtizedek óta ismerjük egymást, maradjunk a Dokinál. Ráadásul ez az időszerű is, hiszen működtetem az ügyvédi irodát, a polgármesterséget pedig kicsit a kényszer szülte. Nálunk, Izsákon Mondok József volt a polgármester, tíz évig az ő helyettese voltam. Sajnos ő váratlanul elhunyt két éve éppen szilveszterkor, és nekem kellett átvennem a város irányítását. A Covid miatt nem lehetett választást tartani idén júniusig, és mivel sikerült a köztes időszakot békében, nyugalomban végigdolgozni, úgy gondoltam korrektnek, hogy a következő választásig tartó időszakra elindulok a polgármesteri posztért, és majd a ciklus végén elköszönök ettől a szolgálattól.
– Utalt arra, hogy régóta ismerjük egymást, éppen ezért lepett meg, hogy politikai ambíciói vannak.
– Ez az ambíció szó erős erre. Izsák közel hatezres kisváros, ami higgye el, olyan, mint egy nagy család, amelyben komoly politikai attitűdök nincsenek. Itt az embereket az érdekli, hogy béke legyen a városban, tegyük élhetővé, aki bajban van, annak próbáljunk meg segíteni, ha az utakon csak kis gödör van, már az is jó, hiszen nem vagyunk tehetősek. Itt a helyi érdekek számítanak, nem a nagy politika.

– Nekem eszembe jutott az is a politikáról, hogy ha kétezres évek derekán erősebbek a politikai kapcsolatai, akkor maradhatott volna az MLSZ elnöke.
– Ne felejtse el, hogy az én elnöki időszakom akkor a leghosszabb volt Barcs Sándor regnálása mögött, ami bő hat évet ölelt át. Megválasztottak 1999 szeptemberében, akkor még az első Orbán-kormányé volt a hatalom, majd 2002-ben jött a szocialista kormány, és én mindkettővel meg tudtam találni a normális hangot a futball érdekében. Az, hogy mi történt 2005 végén, majd a következő év elején, az nem erről szólt.
– Kicsit előreszaladtunk, menjünk vissza a kezdetekhez! Nem mondom, hogy termetre kicsi lenne, de kapusnak biztosan nem választanám ki. Hogyan került mégis a kapuba?
– Biztosan többre is vittem volna, ha nem átlagos a magasságom, Himmer István, aki az edzőm volt Szegeden, mondogatta is, hogy Imre, neked szükséged lenne egy kesztyűhosszabbítóra. Gyerekkorom óta kapus akartam lenni, nem a tehetségnek, hanem a szorgalomnak köszönhetően jutottam el az NB II-ig Kecskeméten, ezt szerettem, és nem izgatott, hogy ennél többre nem viszem.