Hatalmas viharfelhők gyülekeztek, vészjóslóan vonultak az égen, épeszű ember mindenre gondol, de arra nem, hogy hamarosan szabadtéri versenyt rendeznek. Aztán rákezdett az eső, előbb csöpögött, majd nagyobb cseppekben hullott, végül egy kisebb szélviharral folytatta tevékenységét, áztatta a Bregyó közi pálya gyepét.
A nézők és a versenyzők fedett helyen találtak menedéket, s legfeljebb abban reménykedtek, hogy csoda történik, és kitisztul az ég.
A csoda megtörtént, a lovaglók és a lovak bemelegítése még latyakban, esőben történt, de amint a lovaspályára értek a főszereplők, elállt az eső.
Túlzás lenne azt állítani, hogy kellemes őszi időben vágtattak ki a lovasok, volt olyan néző, aki alaposan bebugyolálta magát, és biztosra ment: a kapucnis kabátja mellett esernyőt is tartott magánál. De erre már nem volt szükség. A magyar versenyzők könnyen alkalmazkodtak a körülményekhez, Böhm Csaba egy verőhibával ment végig a pályán, Demeter Bence, Szép Balázs és Bereczki Richárd is hibátlanul teljesített, és megkapta a vele járó 300 pontot.