Judik Zoltán életének úgy is meghatározó, felejthetetlen élménye az 1955-ös Magyarország–Szovjetunió kosárlabda Európa-bajnoki döntő a Népstadionban, hogy nem játszhatott és nézőként is csak inkognitóban lehetett jelen.
– Már stabil válogatott voltam, amikor a budapesti Eb főpróbájaként Szófiában részt vettünk egy tornán. Itthon a fogászaton kaptam egy hepatitisz fertőzést, amelynek hatására Bulgáriából már besárgultan jöttem haza. A teljes karanténból csak a Népstadionban megrendezett döntőre tudtam megszökni. Mivel mérnökként már én is közreműködtem a speciális fapadlóból kialakított játéktér előmunkálataiban, így kétszeresen is nehéz volt végignéznem a magyarok győzelmét a szovjetek felett – elevenítette fel Judik Zoltán, miért is maradt le a magyar kosárlabdázás máig emlékezetes bravúrjáról, amiért sokaknak bűnhődniük kellett…
– Máig nem feledem az akkori hangulatot. A túl lelkes drukkereket civil nyomozók emelték ki a közönség soraiból. Egyetemi évfolyamtársamat, Kvetán Józsefet például két nappal később az ország összes egyeteméről kizárták…
Judik Zoltán arról is mesélt, hogyan vált belőle kosárlabdázó:
– A Villányi úti cisztercita gimnáziumban esténként rendre bámultam az iskola termében a MAFC felnőttjeinek edzéseit. Egyik társunk édesapja azért hívta életre a Kelenföldi Munkás Sport Egyesületet, hogy mi is rendszeresen játszhassunk. Három év után már a Budapest I. osztályban szerepeltünk. Érettségi után igazolt le a MAFC.
Judik Zoltán 1954-ben lett válogatott játékos, 1960-ig összesen 116-szor lépett pályára a nemzeti csapatban, amellyel kijutott az 1960-as római olimpiára, s ott kilencedik lett. Klubszinten összesen tízszeres magyar bajnok, de ehhez klubváltásra is szüksége volt.
– Soha nem lettem volna tízszeres bajnok, ha nem menekülök el a MAFC edzője, Vadászi Ede elől a Honvédba, akit egy hónappal távozásom után felmentettek.
Judik Zoltán 1964-ben hagyott fel az aktív játékkal.
– Kassai Ervin hívására végeztem el a bírótanfolyamot, aki azonnal Bajára, egy élvonalbeli rangadóra küldött, ahol annyi mocskot kaptam a gyerekeim füle hallatára, hogy a lefújást követően azonnal közöltem: befejeztem. Az edzősködés szóba sem jött az időigényes napi munkáim miatt. A bajai döntéssel kapott vissza a családom.
A kiváló sportember a sportpályafutása végeztével tanult szakmájában, mérnökként helyezkedett el.
– Beláttam, ha nem hagyok fel a játékkal, nagy hátrányba kerülök a civil életben. Így viszont szép karriert futhattam be a munkám révén is. 1968-ig dolgoztam a Népstadionban, majd a TF következett 1986-ig, ahol műszaki igazgató lehettem. Ekkoriban kezdtük a sporttechnológiai szakmát felépíteni. Az építész-tervezők mellett mindmáig alkalmazzák ezeket a szakembereket, akik egy sportlétesítményen belül a sportágak technikai követelményeit meghatározzák. A TF után részt vehettem a Hajós Alfréd- és a Komjádi-uszoda rekonstrukciójában is. 2002-ben mentem nyugdíjba, de a sporttechnológiai megbízásokkal levezetésként mindmáig szívesen foglalkozom.
Pályafutásom során mintegy százhatvan sportlétesítmény tervező-előkészítő munkálataiban vettem részt. Különösen a szívemhez nőtt a Ferencváros stadionjával szembeni új MVM Dome, a leégett Körcsarnok és az eredetileg Taróczy Balázsnak készült, Vasas Pasaréti úti teniszcsarnok, amelyből nagyon szép kosárlabda-centrumot sikerült kialakítani.
Nagy hatást tett rám a TF sajnálatosan leégett, fedett atlétikai csarnoka is, amelynek padlózata több sportág versenyeire is alkalmas volt.
Judik Zoltán visszavonulása után is rendszeresen sportolt.
– Az öregfiúkkal a hétfői napokon játszottunk a Honvédban, majd évtizeddel később elfogytak a játékostársak… Mivel már előzőleg is teniszezgettünk Gremingerrel, Simonnal, Benczével, Schmitt Pállal és Buda Istvánnal, így adott volt az irány. Az öregfiúk között versenyeztem is, elsősorban párosban voltam eredményes. A legsikeresebb a 2018-as esztendő volt, mikor a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) világbajnoki tornáján korosztályomban a második helyen végeztem Szentirmay Erzsébettel párban. Az év végi világranglistán pedig egyéniben elsőnek rangsoroltak.
A korábbi kiváló játékos a kosárlabda-társadalommal is tartja a kapcsolatot.
– A fiam, Judik Béla Farkas Attilával közösen szervez kosárlabdás összejöveteleket. Szeretném, ha a régi kosarasok közül mindig felkérnének valakit, aki a sikeres szakmai- és életpálya-tevékenységéről tartana rövid, gondolatébresztő előadást. Egyébként szívesen ápolok minél többekkel baráti kapcsolatot, de ebben a körben politikai hovatartozás nem jöhet szóba. Olyanok állnak közel hozzám, akiknek megfelelnek a kereszténységről, a hit fontosságáról, a hazaszeretetről és a nemzeti hovatartozásról vallott elveim.
Judik Zoltán a kilencvenedik születésnapját családi körben ünnepelte, amire nem mondhatjuk, hogy szűk lenne.
– Harmincnégy tagú családomra tekintettel Pannonhalmán kibéreltünk egy kulcsos házat péntektől vasárnapig, azért, hogy mindenkit tudjunk fogadni. A legtöbben szombaton, déltájban látogattak el hozzánk, akkor huszonöten voltunk együtt.
Borítókép: Judik Zoltán életét meghatározzák a piros-fehér-zöld nemzeti színek (Fotó: Jocha Károly)
