A Tour de France-on a mai 17. szakaszon Saint-Gervais Mont-Blanc és Courchevel között 165,7 kilométer várt a mezőnyre az idei francia kerékpáros-körverseny legmagasabb csúcsával, a 2304 méteres Col de la Loze-zal, és a legnagyobb, 5400 méteres szintkülönbségével – ez volt a „királyetap”.
Ám a keddi egyéni időfutam után sokan már kijelentették, hogy megvan a „király”, idén is a címvédő Jonas Vingegaard (Jumbo–Visma) fejére kerül a korona. A dán bringás tegnap 1:38 percet vert a Touron 2020-ban és 2021-ben is győztes szlovén Tadej Pogacarra (UAE Team Emirates), így az addigi csekély, tíz másodperces előnyét 1:48 percre növelte vele szemben. Pedig Pogacar is jól ment, az időfutamot ő zárta másodikként. Arra, hogy Vingegaard ilyen sokat ráver, a Jumbónál sem számítottak, utólag elmondták, úgy kalkuláltak, hogy a 22,4 kilométeres időfutamon legfeljebb tíz másodperc lesz a két versenyző között, és ennyivel bármelyikük nyerhet.
– Ez volt életem legjobb időfutam, amit valaha mentem, és sem gondolam volna, hogy ekkora különbséggel győzhetek. A Tour azonban még nem ért véget – nyilatkozta Vingegard. Pogacar arról beszélt, hogy mindent kiadott magából, ő sem számított ilyen különbségre, és bízik benne, hogy a még hátralevő szakaszokon jobb erőben lesz.
Az idei Tour de France legmagasabb csúcsa és leghosszabb emelkedője
A mai 17. etapon sorrendben két első, egy második és egy kiemelt kategóriás hegyet kellet megmászni (utóbbi volt a már említett Col de la Loze, amelyre átlagban „csak” hatszázalékos meredekségű emelkedő vezetett, de 28,1 kilométeren folyamatosan felfelé kellett menni az idei Tour leghosszabb emelkedőjén, a csúcs előtt 24 százalékon. Utána lejtő jött, de a legvégén egy rövid, viszont brutális, 18 százalékos meredekségű emelkedőn kellett betekerni a célba.
Pogacarnak nem indult jól a szakasz, fél óra sem telt el, amikor ráfutott az előtte haladó versenyző kerekére, elesett, és lehorzsolt bal térddel szállt vissza a kerékpárjára. A szlovénnek támadnia kellett volna, ehelyett azonban 15 kilométerrel a vége előtt leszakadt az esélyesek csoportjából, amely két és fél perccel követte a nap szökevényeit. Vingegaard alig hitt a szemének. A Jumbo–Visma erre a napra csak a védekezést tűzte ki célul, hogy tartsák a kapitánya előnyét. Ám ha már így alakult, belehúztak, hogy a lehető legnagyobb különbséget verjék Pogacarra.
Kész, meghaltam...
– szólt be a csapatrádión Poagacar, aki a nagy melegben teljesen megrogyott a Col de la Loze-on.
