– Itt, Sopronban, az olimpiai selejtezőn játszotta a harmadik és a negyedik meccsét a válogatottban. Kívülről úgy tűnik, sikerült a beilleszkedés. Valóban így van?
– Igen. A novemberi két mérkőzésen szinte csak belecseppentem ebbe a csapatba, a kémia még csak alakult, de egyre komfortosabban érzem magamat a játékban is, a többiek is jobban ismernek, tudják, mire számíthatnak tőlem. Van még miben összeszokni, de haladunk, és pénteken Japán ellen érződött is, hogy mennyire egységes csapat vagyunk.
– Hogyan sikerült a Kanadától elszenvedett vereség után ennyire látványosan feltámadni? Határ Bernadett egy csütörtök éjféli titkos összejövetelt említett meg magyarázatként, amelyen kizárólag a játékosok vettek részt.
– Nagyon csalódottak voltunk. Nem tetszett egyikünknek sem, ahogyan pályára léptünk, hiányzott belőlünk a megfelelő mentalitás, az agresszivitás és különösen az önbizalom, annak a hite, hogy képesek vagyunk legyőzni a kanadaiakat. Túlizgultuk a meccset, egy ilyen ellenféllel szemben nem lehet ennyi labdát eladni, ennyi lepattanót odaajándékozni, a kép messze állt attól, mint amilyen csapat mi szeretnénk lenni. A csapatmegbeszélésen emlékeztettük egymást, hogy jó játékosok vagyunk, de csak csapatként lehetünk sikeresek, és mindenkire szükség van.