Mint sivatagi homok a vizet, úgy szívja magába az al-Avval Park Stadion az al-Nasszr szurkolóit: Cristiano Ronaldo csapata az AFC Bajnokok Ligájában fogadja az ugyancsak szaúdi Al-Fajha csapatát. Nincs az Európában megszokott „hangolódás”, nem zengenek daloktól és rigmusoktól az utcák, a tömeg csendben beszélgetve, rendezetten vonul az aréna felé. Az út mellett tizenéves srácok árulják szőnyegről, de bankkártya-terminállal a kék-sárga sálakat és zászlókat, a csapat nevével 25, a Ronaldo 7-es felirattal 30 szaúdi riál (2500 és 3000 forint).
Az iszlám törvényeinek megfelelően Szaúd-Arábiában mindenütt, így természetesen a stadionban is tilos az alkoholfogyasztás. Büfé ettől még van, csak éppen sör helyett narancslevet és teát „csapolnak”.
Nem hiányzik viszont a rántott húsos szendvics, igaz, itt csirke kerül a zsömlébe. Kígyózik a sor az édességes bódé előtt, specialitásuk egy igazi kalóriabomba, a málnával töltött kunafagolyó. A többség azért beéri pattogtatott kukoricával, vagy a focimeccsek – úgy látszik, globálisan – elmaradhatatlan kellékét, a szotyit rágja.
Egy megafonos vezérszurkoló járja végig a büfésort, beljebb tessékelve a ráérősen teázgatókat. Munkájának gyümölcse, hogy egy órával a kezdőrúgás előtt végre kezd életre kelni a stadion: felzúg a nézőtér, dübörögnek a dobok. A bejáratnál marcona, fekete ruhás biztonsági őrök támasztják a falat, ugyanakkor külön személyzet kísér a helyemre. Habár Rijád mintegy nyolcmilliós, az al-Nasszr pedig a szaúdi liga élvonalába tartozik – jelenleg második a tabellán – a telt ház nem mindig garantált a meccseken. Most a 25 ezer férőhelyes aréna – az al-Avval 2020 óta a csapat otthona – szinte teljesen megtelik, csak néhány szék marad üresen.
Igaz, elég jó árban vannak a jegyek is: a legolcsóbb 35 SAR-nál (3500 forint) kezdődik, a VIP-páholyokban a felső határ a 1700 SAR-nál (170 ezer forint) végződik.
Érdekesség, hogy a helyszínen nincsenek pénztárak, belépőt csak alkalmazáson keresztül lehet vásárolni.
A sportág népszerűsítésében sokat segített, hogy Mohammed bin Szalmán koronaherceg reformsorozatának részeként a stadionok 2018-ban a nők előtt is megnyitották kapuikat. Eleinte külön szektorokban, majd mostanra bárhol megnézhetik a mérkőzéseket. És meg is teszik: a nézőtéren meglepően sok a nő és család. Többségük az arcot is elfedő nikábot visel, de néhányan – különösen a VIP-páholyokban – megelégszenek a fejre terített hidzsábbal.
Egy dolog viszont közös, nyakukban ugyanúgy ott lóg az al-Nasszr sárga-kék sálja.
Az enyhítés óta egyébként Szaúd-Arábiában elképesztő ütemben fejlődik a női foci. A szakágat csak 2019-ban alapították, két évre rá játszott először a válogatott, de mára több tucat klubjuk, 700-nál is több regisztrált professzionális, és százezerhez közelítő amatőr női játékosuk van. Habár a számok alacsonynak tűnhetnek a 36 milliós országban, de mindezt öt év alatt építették fel, ráadásul mindezt a koronavírus-járvány időszakában.
„Szomszédom” is egy apuka, aki fiával és lányával érkezett a meccsre. Sárga-kék parókájukban valódi vezérszurkolóknak tűnnek, de szemérmesen csak annyit ismernek el, hogy amikor tehetik, kijönnek szurkolni. Jasszer elárulja, ugyan ő is szereti a focit, de az igazi rajongók a gyerekek, akik mindketten játszanak is. – Imádjuk Ronaldót! – bólogatnak lelkesen, mikor a világsztár leigazolásáról kérdezem őket.
A kislány viszont siet hozzátenni: egyáltalán nem miatta jöttek, az ő kedvence Számi al-Nádzsej, a szaúdi válogatott középpályása.
Cristiano Ronaldo hiába 39 esztendős, korántsem levezet, még mindig csúcsformában játszik. Ebben a szezonban 28 meccsen 29 gólnál – és nem mellesleg 11 gólpassznál – jár, így alighanem megdönti Abdálrazák Hamdállah marokkói csatár rekordját, aki 34 találatot vágott 2018/19-ben. Szaúd-Arábiában sem szereti mindenki a portugál zsenit, – a rivális szurkolók újabban Lionel Messi nevének skandálásával játszanak az idegein – azt ugyanakkor még ők is elismerik, hogy sokat használt a szaúdi futballnak. – Mióta leigazolták, mindenki ide akar jönni – magyarázza az egyik srác, aki elmondása szerint a francia válogatott Karim Benzemát soraiban tudó nagy ellenfélért, az al-Ittihádért szorít. Az sem zavarja, hogy milyen csillagászati összeget – kiszivárgott információk alapján 200 millió eurót – kellett fizetni érte.
Klubjánál pedig érthető módon mindenki odáig van érte. – Cristiano Ronaldo a legnagyobb király! Vitathatatlanul ő a legjobb játékos Szaúd-Arábiában. Itt mindenki imádja őt – lelkendezik az alattam ülő Musza, aki két barátjával érkezett a meccsre. Ettől függetlenül ő sem csak miatta jött, mint mondja, hétéves kora óta al-Nasszr-rajongó. – Nálunk a foci az első számú sport – vonogatja vállát, mikor arról kérdezem, hogyan szeretett bele a csapatba. Szavait a felmérések is alátámasztják, a szaúdiak igazi focilázban égnek, nyolcvan százalékuk játssza, vagy követi a sportágat. Érdekes módon ez főként a helyi bajnokságra igaz, a világ élvonalának tekintett európai ligák már korántsem olyan népszerűek. – Néha megnézem a Bajnokok Ligáját. Ott a Manchester Citynek szurkolok – árulja el Musza. „Jalla, jalla”, azaz „gyerünk, gyerünk” – zúg a biztatás közben Ronaldo minden mozdulatára.
Labdaérintésére pedig, álljon bárhol a pályán, egy emberként üvölt a stadion: „shoot”, vagyis „lőj”!
Cristiano Ronaldo pedig lő. A 86. percben begyújtja a rakétákat, könnyedén rázza le magáról a védőt, és középről higgadtan talál a kapuba, beállítva a 2-0-s végeredményt. Jön az elmaradhatatlan gólöröm, a stadion felrobban, nem is lehetne nagyobb a boldogság.
A hangulat az al-Avvalban egyébként sör nélkül is egy véget nem érő fieszta. A tetőtől-talpig sárgába öltözött, népes B-közép végigszurkolja a 90 percet, szaúdi népdalok ritmusait váltogatják a nemzetközileg is jól ismert dalokkal.
A második félidőben egy kis hullámzással is átmozgatják a közönséget, majd a telefonok elemlámpájával világítva varázsolnak több tízezer csillagot.
Azért ha az ellenfél kerül helyzetbe, egy kis pfujolás is belefér, néhány kétes bírói ítélet után pedig „Allah” neve üti meg a fülemet. – Huligánok? Nálunk nincsenek huligánok – nevet fel Musza, mikor arról kérdezem, szokott-e balhé lenni. Lefújás után még sokáig tart az ünneplés és közös éneklés, mint egy jó karmester, Cristiano Ronaldo vezényli a rigmust. Ha a bevonulás nyugodt volt, hát a győzelemittas távozás annál vadabb: még az autók ablakából is zászlókat lengető szurkolók lógnak. – Köszönjük, hogy eljöttél! Köszönjük, hogy szurkoltál nekünk! Gyere a következő meccsre is! Hajrá al-Nasszr! – lapogatják meg vállamat fülig érő mosollyal.
Lehet jó focit venni?
Szaúd-Arábiában egyre népszerűbb a sport, különösen a labdarúgás. Ez már a válogatott teljesítményén is meglátszik: két éve Dohában a zöld sólymok meglepetésre 2-1-re legyőzték a későbbi világbajnok Argentínát, bár a bravúr sem volt elég, hogy túljussanak a csoportkörön. Igaz, óriási összegeket is fektetnek bele: tavaly majd egymilliárd dollárt költöttek igazolásokra, amelyet egyedül a Premier League múlt felül. De lehet csak pénzből jó focit venni? Kezdetnek legalábbis nem rossz. Ráadásul a befektetés nem feltétlenül csak az eredményekben érhető tetten. – A labdarúgás hidat jelent generációk és nemzetek között is. Egy nagypapa talán nem beszélgetne túl sokat az unokájával. De a sport közös témát ad nekik – mutatott rá a kulturális hatásokra Gianni Merlo a Saudi Media Forum 3 elnevezésű rendezvényen Rijádban. A Nemzetközi Sportújságírók Szövetségének elnöke rámutatott, hogy a sportnak az idegenforgalomra és diplomáciára is óriási hatása van. Nemcsak azért, mert a meccsekre járnak az emberek, hanem mert a sporthírek lényegében „ingyenreklámot” jelentenek az országnak. – Szaúd-Arábiában játszik Cristiano Ronaldo, a korábbi Real Madrid-játékos. Rafael Nadal a tenisz szaúdi nagykövete. A világhírű Jon Rahm itt golfozik. A spanyol szuperkupát Rijádban játszották – sorolta a spanyol kötődéseket José Félix Díaz. A legnagyobb spanyol sportlap, a Marca főszerkesztője egyetértett azzal, hogy a sportba fektetni mindig megtérülő.
Borítókép: Hölgy szurkolók Cristiano Ronaldo képével. (Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
