A Stanford után egy másik legendás amerikai egyetem, a Berkeley uszodájában találkozott egymással a 2024-es vb két döntőse – de hogy ez a meccs más lesz, mint az előző, vagy bármelyik másik kétkapu, az nagyjából az első nyolc perc után világossá vált. A szokásos amerikai repülőrajt helyett a magyar csapat söpört: két perc után Keszthelyi Rita szerzett vezetést, aztán Faragó Kamilla szerzett labdát, alig ötven másodpercen belül pedig gólt is.
Mint azt a magyar szövetség honlapján megjegyzik, az amerikaiak sehogy sem találták a zónavédekezésünk ellenszerét, egyetlen kiállítást sem tudtak kierőszakolni, Magyari Alda pedig odaért az összes olyan labdára, ami nem a blokkon halt el. A vége felé mi kaptunk egy fórt, amiből szöglet lett, viszont aztán sikerült immár egyenlő létszámnál helyzetbe kerülni, és Faragó megint mattolt, azaz most éppenséggel mi forráztuk le az amcsikat az utolsó másodpercekben.
A 0-3-as start megtette a hatását – a hazaiak ránk másztak, már 10 másodperc után kapták az első fórt, egy perccel később a másodikat is, ám Alda betakarta Steffenst, majd Faragó blokkolt remekül. Kicsit később Magyari jóvoltából már a harmadik hátrányt bekkeltük ki, hogy aztán a negyed felénél az elképesztő teljesítményt nyújtó Faragó Kamilla jóvoltából 0-4 álljon a táblán.
A hazaiak végül már-már zavarbaejtően hosszú, 12:28 percnyi küzdés után tudtak betalálni először, ám a lehető legcsattanósabb válaszként a következő támadásból Parkes Rebecca centerből köszönt be, visszaállítva a különbséget. A félidő előtt azért visszajöttek 2-5-ig, miután Musselman a negyedik fórjukat végül csak kihasználta.
Sőt, egy gyors gól már-már reményt adhatott volna nekik, csakhogy ezen az estén Faragó Kamilla egyszerűen nem tudott téveszteni – negyedik lövéséből a negyedik gólját szerezte, ezúttal egy kósza emberelőnyből. Már a negyed felénél jártunk, amikor ismét Musselman robbantott be egy fórt, igaz, aztán kihagytunk mi is egyet – viszont ők is, és így mínusz egy helyett jöhetett újra a három, Gurisatti Grétának köszönhetően, aki megint akcióból volt eredményes (4-7). Jenna Flynn megint csak hat az öt ellen csökkentette a követési távolságot, de azért az 5-7 így sem volt rossz kiindulási pont az utolsó nyolc percre.
Pláne hogy rendre nekünk sikerült először betalálni, azaz a hazaiak egyszer sem tudták igazán megérezni a vérszagot, hogy már csak egy gólt kell ledolgozniuk. Parkes Keszthelyi eszményi bejátszásából szerzett gólt rögvest a 26. másodpercben, s bár Fattal azonnal válaszolt, Magyari újabb védéseinek hála a következő gólváltásokig maradt a biztos különbség. Aztán a negyed közepén jött megint egy-adok kapok, Keszthelyi Rita szerzett zseniális gólt, erre újfent Fattal kontrázott, ám Garda Kriszta bombája is érkezett üstöllést, azaz 3:50-nel a vége előtt 10-7-re vezettünk. Itt törtek meg végképp a hazaiak, két perccel a vége előtt Roemer még berakott egy fórt – többet már nem, mert az utolsó kettőt, amivel megszórták őket, kibekkeltük simán; ők 11/4-gyel zártak előnyben, mi szerényen 3/1-gyel; ennyi jutott, úgyhogy kilenc akciógóllal sikerült elérni a történelmi győzelmet.
– Különösebb hozsannázás helyett inkább maradjunk annál, ami történt – értékelt Mihók Attila társkapitány, aki elsősorban a csapat védekezését dicsérte. – Hadd mondjam azt, nagyon sok hibát kellett elkövetnünk annak érdekében eddig, hogy ez ma így összeálljon – annál viszont nem hibázhatnánk nagyobbat, hogyha elhinnénk: oké, ez ma így sikerült, ezentúl már mindig így fog. Ez ma nagyszerű teljesítmény volt, és szeretnénk hinni, hogy egy komolyabb menetelés kezdete, de tisztában kell lennünk azzal, mennyit dolgoztunk érte és mennyit kell még, hogy ez később is működjön.
Felkészülési mérkőzés Egyesült Államok–Magyarország 8-10 (0-3, 2-2, 3-2, 2-2) Magyar gólszerzők: Faragó 4, Keszthelyi, Parkes 2-2, Gurisatti, Garda |
