– Az első sakklépéseket csak az Erdért vívószakosztályában végzett gyakorlások feladását követően tettem meg 1967-ben, Újpesten, a Gyapjúfonó gyár könyvtárában – elevenítette fel Pintér József, hogyan ismerkedett meg a sakkal. – Sakkozó édesapám a Vörös Meteor margitszigeti kerthelyiségébe vitt el, ott ismerkedtem meg Karakas Éva nénivel, aki az MTK-ba igazoltatott le engem. Több klubban is megfordultam, közben lassan lépkedtem felfelé. Minden állomást későn értem el: az első versenyemen már 14 éves voltam, 19 évesen sakkmester, négy évvel később pedig nemzetközi mester lettem. Ebben a minőségemben 1978-ban és 1979-ben is megnyertem az egyéni országos bajnokságot. Így kerültem be az utolsó, hatodik táblára az 1980-as máltai olimpiai csapatba.
A negyvennégy évvel ezelőtti sakkolimpián a magyar férficsapat emlékezetes módon holtversenyben végzett a Szovjetunióval, de az úgynevezett Buchholz-értékszámítással a második helyre szorult.
– Jómagam öt partiból négy és fél pontot szereztem, amivel még az akkor világbajnok Karpovot is megelőzve az olimpia legjobb százalékot produkáló játékosa lettem. Ezután folyamatosan helyet kaptam az olimpiai válogatottban. Ezt a kiugró teljesítményt 1984-ben sikerült megismételnem. Olykor kiválóan, máskor közepesen teljesítettem, de a küzdőképességemet a csapat érdekében mindig maximálisan mozgósítani tudtam.
A Korcsnoj elleni vereség derékba törte a pályafutását
Pintér József a nyolcvanas években egyéniben is remek eredményeket ért el, ám az igazán nagy áttörés, hogy világbajnokjelölt legyen, nem adatott meg neki
– Éveken keresztül bombaformában játszottam, ám egy 1987-ben bekövetkezett törés végzetes lett számomra. Akkor a zónaközi döntőben, Zágrábban nyerőesélyes állást sikerült elvesztenem Viktor Korcsnoj ellen, s ezt a vereséget mindmáig nem tudtam igazán kiheverni. Ha ugyanis azt a partit megnyerem, négy meccsből két ponttal világbajnokjelölt lehettem volna!
Idővel Pintér József edzőként tevékenykedett mind többet, két sakkolimpián szövetségi kapitányként irányította a magyar válogatottat.
– Ez rendkívül összetett feladat volt, hiszen úgy kellett egyensúlyt tartani a fiatalabbak és idősebbek érdekközösségei között, hogy közben a szakmai hitelességet is megőrizzük. Elődeimtől sokat tanulhattam, különösen Papp-Navaroszky Lászlótól, aki nagymesteri módon tudta egységbe tömöríteni a hat játékost.
Az Egyesült Államok, Kína, India és Üzbegisztán a négy fő esélyes
Pintér József a szerdán kezdődő budapesti sakkolimpia esélyeit is latolgatta.
– Természetesen elsősorban a magyarok eredménye, teljesítménye érdekel, s csak a férfiak sakktudását ismerem mélységében. Rapport Richárd és Lékó Péter csatasorba állítása mindenképpen erősítést jelent. Más kérdés, hogy szerintem a szövetség majdnem kijelentő módban tett állítása – mely szerint a magyar férfiak elérhetik a harmadik helyet – messze nem annyira vehető biztosra, mint amennyire ezzel számolnak. Válogatottunk ugyanis kétségtelenül akár elöl is végezhet, de egy ilyen eredmény semmiképpen nem a papírformát igazolná. Az Egyesült Államokról kevesebb szó esik, pedig Kína és India mellett a dobogó egyik várományosa. A két éve meglepetésre győztes Üzbegisztán rendkívül tehetséges fiatalokból áll. Az oroszok távollétével eggyel kevesebb az esélyesek száma. A következő bolyban Ukrajna, Azerbajdzsán, Nagy-Britannia és Franciaország mellett ott van a mi válogatottunk is. A felsoroltak közül egyet sem lehet eleve leírni.
Pintér József hetvenévesen sem fordított hátat a sakkozásnak, igaz, ő maga aktívan már nem sakkozik.
– Boldog nyugdíjas vagyok, három éve játszottam utoljára csapatbajnokit. A tanítást viszont élvezem, jelenleg az Ausztriában élő Bálint Péterre koncentrálok. Kiegészítő sportként kertészkedek. A legjobban az októbert várom, amikorra a különleges datolyaszilvafánkon beérnek a rendkívül finom gyümölcsök.
