Manuel Orantes (1976), Alex Corretja (1998). Mindössze ennyi az ATP-világbajnokság spanyol győzteseinek névsora. Pedig az elmúlt szűk húsz évben a spanyol zászló alatt játszhatott rendszeresen a tornán minden idők egyik legsikeresebb teniszezője, Rafael Nadal is, de ő „csupán” két döntőig jutott az idényzáró csúcseseményen: 2010-ben Roger Federer, 2013-ban Novak Djokovics győzte le a fináléban. Nadal az év végén visszavonul, a spanyolok már nem tőle várják a nagy sikereket, s a huszonegy éves Carlos Alcaraz szállítja is az eredményeket, már négy Grand Slam-trófeánál jár, ezek közül kettőt (Roland Garros, Wimbledon) idén szerzett. Alcaraz játékstílusának sokkal jobban fekszik a fedett keménypálya, mint elődjének, de egyelőre neki sincs szerencséje a tornával.
Alcaraz két éve kvalifikált először a nyolc résztvevős ATP-világbajnokságra, de akkor sérülés miatt ki kellett hagynia a tornát, ahogy annak idején, 2005-ben Nadal sem tudott élni az első vb-kvótájával.
Tavaly már bemutatkozott Alcaraz, s az első fordulós, Zverev elleni vereség ellenére eljutott az elődöntőig, ott viszont esélye sem volt Novak Djokovics ellen.
Alcaraz váratlan veresége Ruud ellen
Djokovics idén nincs a mezőnyben, ott van viszont Casper Ruud. A norvég Alcarazzal ellentétben korábbi döntőse a tornának, 2022-ben Djokovicstól kapott ki a fináléban, azt viszont semmiképp sem lehet állítani, hogy jó formában játszott az elmúlt hetekben, a US Open óta 2-8 volt a mérlege.
Alcaraz ellen pedig – a bemutatótornákat nem számolva – 0-4, azaz Ruud ideális első ellenfélnek tűnt Alcaraz számára. Nem lett az.
Az első játszma nagyon simán lett Ruudé (6:1), s bár a második játszmát Alcaraz kezdte jobban, 5:2-es vezetése után zsinórban öt játékot veszítve kikapott.
