A panelban még ADSL netért könyörgött, ma a Forma–1 milliárdosa gratulál neki

Szombathelyi panellakásban felnőve kezdett el autós játékokkal versenyezni, ma pedig hatszoros Európa-bajnok, a kamionsport társrekordere a bajnoki címek számában. Kiss Norbert hazánk egyik legsikeresebb autóversenyzője, akiről ma már a Formula–1 két meghatározó alakja, Max Verstappen és Toto Wolff is pontosan tudja, hogy kicsoda. Az FIA ruandai díjátadójára nem utazik el, mert túl sokba kerülne, miközben celebekkel kell versenyeznie a pénzért. Kiss Norbert szerint a magyar autóversenyzőknek mecénások kellenek, de az állami finanszírozás kockázatos.

Kiss Norbert, a Révész Racing versenyzője ma már a gyorsasági kamion Európa-bajnokság élő legendája. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Tudja százalékosítani, hogy versenyzőként mekkora az ön szerepe a sikerben?
– Lehetetlen megmondani. Egy bajnoki címhez mindennek klappolnia kell, és az egész csapat kiváló munkát végzett idén is, például jól reagáltunk a technikai változásokra. A Révész stabil hátteret nyújt nekem, és persze én is beleteszem a magamét. Azzal tudunk kitűnni a mezőnyből, hogy olajozottan zajlik a közös munka, a csapat minden szinten teszi a dolgát. Ha a kirakósnak csak egy darabja nem passzol, az már sok mindent lerombolhat. Esetemben jól szemlélteti ezt, hogy voltak olyan évek, amikor nem volt esélyem a bajnoki címre, most meg képesek vagyunk dominálni. Ezt nem egyedül érem el.

Kiss Norbert: Jó, hogy női pilóta is van a mezőnyben

– Idén az összes pole pozíciót megszerezte, és a 28 futamból 19-et megnyert. Az előző három év egyre meggyőzőbb bajnoki címei után ez a tarolás szinte már magától értetődő volt?
– Egyáltalán nem. Jobban sikerült a szezon, mint ahogy azt előre gondoltuk, hiszen ahogy már említettem, a télen a technikát komolyan érintő szabályváltozások történtek, és emiatt lehettek kétségeink, volt egyfajta bizonytalanság. Főleg az új első híd geometriája okozott fejtörést, így óvatosan vártuk az idényt, nem tudhattuk, hogy a riválisok megoldásai mennyire lesznek hatékonyak. Ebben a bajnokságban a csapatok maguk fejlesztik a kamiont, és csodák történtek a nyíradonyi műhelyünkben. Az első futamok után már láttuk, hogy nem lőttünk annyira mellé, jó munkát végeztünk, amiben óriási szerepe volt a mérnököknek és a szerelőknek.

– Mi volt ebben a menetelésben a legkülönlegesebb önnek?
– Az, hogy a szezon első tizenegy futamát egymás után megnyertük, mert ilyenre korábban senki sem volt képes a kamionos Eb fennállása alatt, vagyis 1985 óta. Az is ritkaság, hogy egy csapat egy versenyhétvégén mind a négy futamot megnyeri, és mi ezt kétszer egymás után megtettük. 

Amire külön büszke vagyok, hogy a fordított rajtrácsos versenyeken is győztünk, mert a nyolcadik helyről rajtolva csak sok előzés, nagy csaták árán lehet előrejutni. Aztán a harmadik hétvégén is rátettünk még egy lapáttal, azon csak az utolsó, negyedik futamon szakadt meg a győzelmi sorozat.

– Éppen Jochen Hahn volt az első, aki ön után nyerni tudott, a szezon harmadik futamgyőztese pedig Stephanie Halm személyében egy női versenyző volt. Az autóversenyzés férfiak által uralt világ. Ön szerint van létjogosultsága annak, hogy a két nem pilótái egy mezőnyben küzdjenek?
– Vannak olyan sportágak, amelyekben nem helyeselném a vegyes mezőnyt, hiszen ha egy férfi a természetes fizikai adottságai révén előnyt élvez egy nővel szemben, az nem fair. A technikai sportok kicsit mások, szerintem egy nő fizikuma simán alkalmas arra, hogy ugyanúgy elboldoguljon egy versenyautóval. Mondjuk a Formula–1 lehet, hogy más szint, mert ott már követelmény a tökéletes atléta fizikum a nagy erőhatások miatt. A mi bajnokságunknál maradva, én üdvözlöm, hogy hölgy is van a mezőnyben, és jó dolognak tartom, hogy futamgyőzelemre képes. Persze csak addig, amíg nem nyer túl sokszor, maradjon csak mögöttem, mint mindenki más!

Ruandában nem fog Max Verstappennel társalogni

– Számítógépes játékokkal kezdett el versenyezni, és hatszoros Európa-bajnokként sem szakadt el a szimulátorozástól, rendszeresen indul online versenyeken. Miért?
– Ugyanazért, amiért Max Verstappen, akivel online többször mentünk egymás ellen, pedig neki a Formula–1-ben vannak bajnoki címei: mert imádok versenyezni. Mindig is ez volt a legfőbb motiváció, legyen szó kamionversenyről vagy szimulátorról. Engem apu fertőzött meg a Formula–1-gyel, a vasárnapi futamnézés fix program volt nálunk, és 1992-ben a Hungaroringre is kijutottam a szüleimmel, ami óriási élmény volt gyerekként. Nigel Mansell volt az első kedvencem, aztán később Michael Schumacher. Álom volt csupán, hogy én is eljuthatok egy versenyautóig. Amikor elkezdtem szimulátorozni, abban semmi tudatosság, semmi tervszerűség nem volt. Egyszerűen csak azért csináltam, mert élveztem, és ez a mai napig nem változott meg.

Kiss Norbert ünnepel, csak a szokásos kép. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Verstappen tudja, hogy kicsoda ön?
– Tudja, szoktunk kicsit csetelni, amikor versenyzünk. Legutóbb volt egy bajnokság a Nürburgringen, amelyen általában mi küzdöttünk a győzelmekért. Becsülöm benne, hogy ennyire felvállalja a szimulátorozást.

– Az FIA díjátadó gáláján majd sztorizhatnak, hiszen oda ön is hivatalos a kamionos Eb bajnokaként.
– Épp a napokban kaptam meg a meghívót, de én ezt most kihagyom. Ruandában lesz ugyanis, és bár szeretek kirándulni, de ez nekem anyagilag túl nagy vállalás, az utazás önköltséges alapon megy.

– Mennyi hátrány érte a pályafutása alatt az anyagi háttér hiánya miatt?
– Biztos sok, de nem akarok erre gondolni, mert alapvetően piszkosul szerencsésnek érzem magam. Szombathelyen, az oladi lakótelepen, egy panellakásban nőttem fel, nem volt olyan családi hátterem, ami az autóversenyzéshez általában kell, és tessék, most hatszoros Európa-bajnok vagyok. Sok minden kellett ehhez, a csillagok szerencsés állása is, hogy mindig történt valami, ami továbbgördítette a pályafutásomat.

Panellakás, ADSL internet, tragikus repülőbaleset

– Kezdjük az első lépéssel: hogyan került a szombathelyi panellakásból egy valódi versenyautó volánja mögé?
– Általános iskolás voltam, a 90-es évek elején jártunk, billentyűzettel szórakoztam autós játékokkal. A nyilakkal lehetett jobbra-balra menni, az előre nyíl volt a gáz, a vissza nyíl a fék. Sokat játszottam a barátaimmal, és sokszor nyertem, jó érzés volt. Addig győzködtem a szüleimet, mígnem Szombathelyen az elsők között kötötték be hozzánk az ADSL internetet, amivel már lehetett online versenyezni. Akkor döbbentem rá, hogy a billentyűzet már nem elég, mert hirtelen nem az öt darab barátom volt a konkurencia, hanem a világ különböző pontjairól rengeteg szimulátoros srác. 

Valahogy így kezdődött, aztán egy online bajnokság alapján lehetőséget kaptam egy Opel Astra versenyautó tesztelésére, ami olyan jól sikerült, hogy 2005-ben már csonka szezont teljesíthettem a márkakupában. A rá következő évben megnyertem a magyar Renault Clio-kupát.

– A túraautós vonal 2010-ben megrekedni látszott a pénz hiánya miatt, majd a tragikus repülőgép-balesetben elhunyt Szobi Balázs helyét vette át a kamionos Eb-mezőnyben. Lelkileg hogyan dolgozta ezt fel?
– Ismertem Balázst, és borzasztóan sajnáltam azt, ami vele történt. A kulisszák mögött azonban már a tragédia előtt zajlottak az események, mert Balázs már abba akarta hagyni a versenyzést, és csapatfőnökként folytatta volna, én pedig teszteltem a kamiont. Tehát valószínűleg akkor is én indultam volna 2011-ben, ha őt nem éri baleset. Óriási dolog volt 2014-ben megszerezni az első Eb-címet, de egészen más, még szebb történet lett volna ezt vele együtt véghez vinni.

– Még a kamionozás előtt a magyar bajnokságban legyőzte Michelisz Norbertet és Wéber Gábort, mégis ők jutottak el a túraautó-világbajnokságig. Ezt hogyan élte meg?
– Nyilván csalódott voltam, de hamar megtanultam, hogy ez egy ilyen világ. Pénz beszél, kutya ugat. Nekem akkor nem volt olyan támogatói köröm, amely lehetővé tette volna a nemzetközi szintugrást. Valójában hálás voltam és vagyok mindenkinek, aki mecénásként támogatott, mert nélkülük már rég nem lennék itt.

„Celebekkel versenyzünk a pénzért”

– Feltűnt, hogy mecénást mondott, nem pedig szponzort.
– Mert valójában erről van szó. Sok mindent láttam már, rengeteg tárgyaláson vettem részt potenciális támogatókkal. Amit értékesíteni tudunk, az a közösségi felületek elérése, de itt sportolóként a celebekkel versenyzünk a pénzért, akik sok esetben ordenáré tartalmakkal jutnak el csomó emberhez. A megmaradó morzsákból esélytelen, hogy összerakj egy költségvetést, így aztán nem szponzorokra, hanem mecénásokra van szükség, akik szenvedélyből és hitvallásból támogatnak. Akiket nem a haszonszerzés, hanem az értékteremtés vezérel.

– Mit gondol az állami finanszírozás lehetőségéről az autósportban?
– Csak a legszigorúbb elbírálás mellett tartanám helyesnek, mert más sportágakhoz viszonyítva az autósport eszelősen költséges. Nem játék pénzről van szó, kapásból százmilliós nagyságrendekről beszélünk, és az egy nagyon kemény és kockázatos döntés, hogy ki kapjon ekkora támogatást, és miért ne a másik vagy a harmadik. Az anyagi oldal megoldása a legnehezebb ebben a világban, és ezen hasalnak el a legtöbben. De ha valakiben megvan a tűz, annak próbálkoznia kell, az én példám is ezt mutatja.