„A magyar kosárlabdának az elmúlt bő évtizedben kialakult egy státusza, amely alapján a válogatott számára az Európa-bajnokságon a részvétel kötelező, a világbajnoksághoz legutóbb a szerencse hiányzott, az olimpia egyelőre messze van tőlünk.” Lényegében ezzel a látlelettel búcsúzott a posztjától 2023 augusztusának elején, tehát mindössze másfél éve Ivkovics Sztojan, a férfiválogatott szövetségi kapitánya, néhány héttel a hivatalos lemondása előtt. Jó érzékkel időzített, és nem is titkolta, hogy annál többet a felnőtt válogatottal nemigen lehet kihozni abból, amit Magyarországon a férfikosárlabda kínál, mint amit ő elért egy évtized alatt, a szinten tartás a legtöbb, amiben reménykedhetünk, abban viszont jogosan.
Most ott tartunk, hogy a csapat nem hozta a kötelezőt, azaz nem lesz ott az idei Európa-bajnokságon. Gasper Okorn szövetségi kapitány büszke a játékosaira, mert négy vereséggel a hátuk mögött az utolsó két fordulóban itthon legyőzték Izlandot, majd vasárnap este idegenben Olaszországot is, utóbbit valóban nevezhetjük bravúrnak. Annak ellenére is, hogy a már biztosan csoportelső olaszok sok fiatalt bevetve, motiválatlanul játszva és gyengén összpontosítva csak letudták a meccset, a lényeget tekintve mindez teljesen mindegy. A már szintén továbbjutott és Izlandra a B keretével pályára lépett török válogatott nem tette meg azt a szívességet, hogy egy győzelemmel kisegített volna minket a kontinensbajnokságra, és így nem maradt más a számunkra, mint a csalódás, amitől pedig jó ideje elszoktunk.
A magyar válogatott és a generációváltás
Ez a válogatott 2016 nyarán százszázalékos teljesítménnyel hozta az Eb előselejtezőit, egy évvel később pedig Kolozsvárott nagyszerűen teljesített az Európa-bajnokságon. A házigazda románok mellett legyőzte az NBA-játékost, Tomas Satoranskyt is bevető cseheket, amivel továbbjutott a csoportból, és a későbbi döntős Szerbia állította meg egy vállalható vereséggel. A válogatott kiharcolta a részvétel jogát a következő Eb-re is, ahol igazi halálcsoportba került, de szégyent nem vallott.
Az eredményei alapján tényleg kötelezőnek tűnt volna a sorrendben harmadik kontinenstorna elérése, és ennek a sorsolás sem mondott ellen, hiszen a továbbjutás alapfeltétele az volt, hogy a kosárlabda nagyhatalomnak távolról sem nevezhető Izlandot mindkétszer le kell győzni, és ezzel révbe is érünk.
Gasper Okorn éppen Reykjavikban debütált a válogatott kispadján, amely váratlanul kikapott. Ő arra hivatkozik, hogy mindössze három napja volt átadni az elképzeléseit a játékosoknak – ki tudja, akkor, azon a kulcsmeccsen idő híján talán még hagynia kellett volna érvényesülni a korábbi, zömmel működő beidegződéseket. Különösen úgy, hogy a legfontosabb, az előző évek sikereiben is főszerepet vállalt játékosai mind ott voltak Izlandon, és tudjuk jól, a továbbjutásunk ott és akkor, azaz a meccsen vált puszta álommá, ha azt megnyerjük, most ünnepelhetnénk.
A jelszó a csapatnál most a generációváltás. Hanga Ádám (35 éves) és Eilingsfeld János (34) már hetekkel ezelőtt végleg lemondta a válogatottságot, Keller Ákos (35) az olaszok elleni győzelemmel búcsúzott, Vojvoda Dávid (34) a hírek szerint még nem döntött, de Perl Zoltán, Váradi Benedek, Benke Szilárd és Golomán György is bőven túl jár majd a harmincon 2029-ben, a következő Európa-bajnokság idején. A nagy kérdés az, hogy kik jöhetnek utánuk, és itt most senki se várjon hosszú névsort. Az 1995-ös korosztály óta nem volt utánpótlás Európa-bajnokság A divíziójában szerelő csapatunk, az utódok között pedig szinte értelemszerűen nincsenek olyan szintű kosarasok vagy ígéretes játékosok, mint akiket hamarosan pótolniuk kellene.
A nők megijedtek a siker lehetőségétől
A nők február elejére időzítették a teljes kiábrándulást. Az előző Eb-n szerzett negyedik hellyel egy éve még olimpiai selejtezőt játszhattak, amit soha el nem felejthető módon buktak el 18 perc alatt 22 pontos vezetésről kikapva. Hihettük, azt az összeomlást nem lehet megismételni, de a csapat erre rácáfolt,
amikor az utolsó selejtezőjén szintén megnyert meccset engedett ki másodszor is kikapva Bulgáriától – a két csapat ezt megelőző eredménysorát összevetve ez olyan, mint amikor a Ferencváros sima vereséget szenvedett a feröeri Klaksvíktól…
Az olimpiai selejtező elbukása után távozó Székely Norbert utódja, Völgyi Péter hozta a csapattal a világbajnoki előselejtezőket, ám ezután következett a két novemberi Eb-selejtező az első kudarccal a bolgárok ellen, majd Szlovéniában sem termett babér a csapatnak, amelynek így kicsúszott a kezéből a saját sorsa.
Ezután még Miskolcon sikerült legyőzni a finneket, ám jött a második, már taglalt vereség Bulgáriában. A 2023-ban nyert Eb negyedik helyet elért csapat azóta erősödött is, talán elég igazolásként a WNBA-ben és az Euroligában is tekintélyt szerzett Juhász Dorka belépését említeni,
ám a jelek szerint nem a játékosok kosárlabdatudásával van a gond, sokkal inkább mentális képességekkel: a kiélezett helyzetekben rendre megrettennek, a siker lehetőségének a nyomását pedig mintha képtelenek lennének elviselni.
És sajnos idetartozik az is, hogy az ősszel két csapatunk, a DVTK és a Győr indulhatott el a kontinens elitsorozatában, az Euroligában, ketten összesen tizenkét meccset játszottak, és ebből csak egyetlen árva győzelem jött össze. Mára egy női csapat maradt a nemzetközi porondon, a Sopron Basket a második számú sorozatban, az Európa-kupában nagy valószínűséggel négy közé jut ezen a héten.
A legutóbb 2013-ban fordult elő, hogy sem a nők, sem a férfiak nem lehettek ott az Európa-bajnokságon. Hatalmas munka feküdt az azóta elért sikerekben, ám most lehet kezdeni mindent elölről, és a visszakapaszkodás nagyon nem ígérkezik egyszerűnek. Roppant nehéz helyzetbe sodorta magát a sportág, és sajnos a jövőt illetően ezt a helyzetképet nemigen lehet derűlátóan befejezni.
