„A magyar kosárlabdának az elmúlt bő évtizedben kialakult egy státusza, amely alapján a válogatott számára az Európa-bajnokságon a részvétel kötelező, a világbajnoksághoz legutóbb a szerencse hiányzott, az olimpia egyelőre messze van tőlünk.” Lényegében ezzel a látlelettel búcsúzott a posztjától 2023 augusztusának elején, tehát mindössze másfél éve Ivkovics Sztojan, a férfiválogatott szövetségi kapitánya, néhány héttel a hivatalos lemondása előtt. Jó érzékkel időzített, és nem is titkolta, hogy annál többet a felnőtt válogatottal nemigen lehet kihozni abból, amit Magyarországon a férfikosárlabda kínál, mint amit ő elért egy évtized alatt, a szinten tartás a legtöbb, amiben reménykedhetünk, abban viszont jogosan.

Most ott tartunk, hogy a csapat nem hozta a kötelezőt, azaz nem lesz ott az idei Európa-bajnokságon. Gasper Okorn szövetségi kapitány büszke a játékosaira, mert négy vereséggel a hátuk mögött az utolsó két fordulóban itthon legyőzték Izlandot, majd vasárnap este idegenben Olaszországot is, utóbbit valóban nevezhetjük bravúrnak. Annak ellenére is, hogy a már biztosan csoportelső olaszok sok fiatalt bevetve, motiválatlanul játszva és gyengén összpontosítva csak letudták a meccset, a lényeget tekintve mindez teljesen mindegy. A már szintén továbbjutott és Izlandra a B keretével pályára lépett török válogatott nem tette meg azt a szívességet, hogy egy győzelemmel kisegített volna minket a kontinensbajnokságra, és így nem maradt más a számunkra, mint a csalódás, amitől pedig jó ideje elszoktunk.
A magyar válogatott és a generációváltás
Ez a válogatott 2016 nyarán százszázalékos teljesítménnyel hozta az Eb előselejtezőit, egy évvel később pedig Kolozsvárott nagyszerűen teljesített az Európa-bajnokságon. A házigazda románok mellett legyőzte az NBA-játékost, Tomas Satoranskyt is bevető cseheket, amivel továbbjutott a csoportból, és a későbbi döntős Szerbia állította meg egy vállalható vereséggel. A válogatott kiharcolta a részvétel jogát a következő Eb-re is, ahol igazi halálcsoportba került, de szégyent nem vallott.
Az eredményei alapján tényleg kötelezőnek tűnt volna a sorrendben harmadik kontinenstorna elérése, és ennek a sorsolás sem mondott ellen, hiszen a továbbjutás alapfeltétele az volt, hogy a kosárlabda nagyhatalomnak távolról sem nevezhető Izlandot mindkétszer le kell győzni, és ezzel révbe is érünk.
Gasper Okorn éppen Reykjavikban debütált a válogatott kispadján, amely váratlanul kikapott. Ő arra hivatkozik, hogy mindössze három napja volt átadni az elképzeléseit a játékosoknak – ki tudja, akkor, azon a kulcsmeccsen idő híján talán még hagynia kellett volna érvényesülni a korábbi, zömmel működő beidegződéseket. Különösen úgy, hogy a legfontosabb, az előző évek sikereiben is főszerepet vállalt játékosai mind ott voltak Izlandon, és tudjuk jól, a továbbjutásunk ott és akkor, azaz a meccsen vált puszta álommá, ha azt megnyerjük, most ünnepelhetnénk.