A legértékesebb magyar női sportolónak most nem érdemes házat vennie

Óriási tehetségnek indult, és most 25 évesen a második idényén van túl az észak-amerikai profi ligában, a NBA-ben, a legutóbb ezüstérmes lett a Minnesota Lynx tagjaként, valamint oszlopos tagja az Euroliga egyik meghatározó csapatában, az olasz Schióban. Juhász Dorka nem a szokványos utat választotta, nagyon fiatalon és egyedül vágott bele az amerikai kalandba. Az egész éves játék érdekében komoly áldozatokat is kell hoznia, és interjúnkban beszél az anyagi kérdésekről, valamint arról is, hogy hol van számára az igazi otthon.

Juhász Dorka a Minnesota Lynx és az olasz Schio mellett a válogatottnak is vezéregyénisége Fotó: Török Attila Nemzeti Sport

Juhász Dorka inspirálni akar

– A legendás magyar edző, Rátgéber László azt mondta, itthon az emberek fel sem fogják ennek az ezüstéremnek, az ön sikerének a jelentőségét. Egyetért vele, valóban kisebb a hazai elismertsége és az ismertsége, mint amekkora lehetne?
– Két kontinensen jászom, tehát alapvetően két helyen kell megfelelnem, Magyarországon kevés időt töltök, de remélem, itthon is sikerül felhívnom magamra a figyelmet. 

Fiatalon már jó eredményeket értem el, és ez nemcsak miattam lényeges, hanem azért is, hogy egyre többen érdeklődjenek a magyar női kosárlabda iránt. Persze, jól esik, ha az ismerőseim elmondják, olvastak rólam cikkeket vagy láttak a tévében, de ennek azért túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok.

– A Forbes tavaly szeptemberben Hosszú Katinka mögött Juhász Dorkát nevezte meg a második legértékesebb magyar női sportolónak. Katinka január elején bejelentette a visszavonulását, tehát jelenleg ön a legértékesebb.
– Nem tudom, ez a sorrend mi alapján született, de megtisztelő, hogy Hosszú Katinkával együtt említettek meg. Az én célom az, hogy lépésről lépésre haladjak előre a karrieremben, és minél több fiatal magyar lányt tudjak inspirálni a történetemmel. Ez így együtt a legfontosabb, a többi másodlagos.

Juhász Dorkának minden nap bizonyítania kell a Minnesota Lynxben. Fotó: Getty Images via AFP

– Tavaly az európai idény végén azonnal ment a WNBA-be, onnan szinte a fináléról utazott a Schióhoz, és ha minden igaz, április végén megy vissza az Egyesült Államokba. Mikor tud pihenni és regenerálódni, egyáltalán, hogyan lehet ezt bírni?
– Nem egyszerű, az kétségtelen. Az egyetemi bajnokságból mentem a WNBA-be, onnan Európába, majd újra a WNBA következett, most pedig ismét Európában játszom, tavaly például az olasz bajnokság vége után két nappal már Minnesotában edzettem. Korábban azért nyaranta jutott némi idő a családra, rövid nyaralásra, pihenésre, de a legutóbbi három évre ez már nem volt igaz. Az előny, hogy a karrieremet szépen tudom építeni, ugyanakkor ez a tempó fizikálisan és mentálisan is megterhelő. Még fiatal vagyok, a profi pályafutásom elején tartok, de tudom, előbb-utóbb mérlegelnem kell, mikor és hogyan tudok betenni egy pihenős időszakot, melyik ligában hozzak emiatt valamennyi áldozatot.

Juhász Dorka még nem alkudozhat a fizetésén

– Ez a megállás nélküli játék mennyire anyagi kényszer? Szintén a Forbes írta, hogy újoncként bruttó 75 ezer dollár a fizetése a teljes idényre a WNBA-ben, ami meglepően kevés.
– Ez az újonc szerződés három plusz egy évre szól, ami azt jelenti, hogy nem garantált, és nem lehet alkudozni. Mivel a Minnesota Lynx engem draftolt, nem szabad ügynökként talált meg egy klub, így ezeket a lépcsőfokokat meg kell tennem. Európában a szerződésem biztos, alkudhatok a fizetésen, nem fenyeget az, hogy egyik napról a másikra elcserélnek, a WNBA viszont kockázatos üzletnek is. Amikor esetleg döntenem kell a két világ között, nyilván az is szempont lesz, hogy hol milyen feltételek mellett építhetem a karrieremet a legmegfelelőbben.

– A részletek nem érdekelnek, de ebbe a hajtásba, a kétlakiságba belefér a magánélet?
– Ez sem egyszerű. Már az sem volt az, amikor hét éve egyedül kiutaztam az Egyesült Államokba, ott helyt kellett állnom, viszont nem tudtam hazajönni karácsonyra sem, a Covid is távol tartott a szeretteimtől, és mindezt muszáj volt egyedül feldolgoznom. 

Az első év mindenkinek nehéz, hiszen nem ismersz senkit sem, a megszokottól merőben eltérő kultúrába kell beilleszkedned. Sokat segített, hogy a szüleim nyitott embernek neveltek, kíváncsi is voltam erre a más kultúrára, a közeg pedig hamar befogadott, a sportolók között találtam új barátokat is. 

Olaszországot európaiként könnyebb volt megszokni. Nehéz döntés a karriert mindig a magánélet elé tenni, de most ez a dolgom, nagy segítség, hogy a szüleim és a barátaim olykor azért meg tudnak látogatni, én ritkán és kevés időre tudok hazajönni.

Fotó: Getty Images via AFP

– Amikor belevágott az amerikai kalandba, mennyire számított, hogy a pécsi legendás kosaras, Balázs Hajnalka lányaként kicsit az ő árnyékában élt, a tengerentúlon viszont saját jogon harcolhatja ki a tekintélyt?
– Ebben van igazság, de nem játszott komoly szerepet. Gyerekként édesanyám nyomdokaiba szerettem volna lépni, valóban az ő lányaként ismertek Magyarországon, ám a döntésben elsősorban az befolyásolta, hogy az Egyesült Államok egyszerre adott lehetőséget a diploma megszerzésére és a kosárlabda karrier építésére. Nem sokan hittek benne, hogy ez az út célravezető lehet, de engem ez is csak motivált, tudtam, hogy önmagamért megcsinálom azt, amire elszántam magamat. Mint említettem, akadtak kezdeti nehézségek, jöttek súlyos sérülések is, nehéz utat jártam eddig be, de lényegében egyedül megtettem az eddig szükséges lépcsőfokokat, ott tartok, ahol szerettem volna tartani.

Juhász Dorkának nem kérdés, hol van otthon

– A már citált Rátgéber László azt nyilatkozta, sohasem látott önnél tehetségesebb gyereket a pécsi kosárlabdában. Az Egyesült Államokban mennyire számított az, hogy Magyarországon tehetséges?
– Egy-két edzőn kívül ott senki sem ismert, és senki sem gondolta volna, hogy öt évvel később kiválaszt magának egy WNBA-s klub. 

Ott a középiskolában már rengeteg tehetséges kosaras bukkan fel, akiket megismer a nyilvánosság, óriási a követő bázisuk, és nehéz betörni közéjük idegenként. Tiszta lappal kellett indulnom, ami nekem egyébként tetszett, mert kimondottan ösztönzött, hogy megismertessem magamat abban a kemény közegben.

 Ez már az első évben is sikerült az egyetemen, kezdtek rólam is beszélni a médiában, de természetesen a legnagyobb figyelem még sokáig az amerikai lányokra irányult.

– A kosárlabdában legendás UCon egyetemen a világ egyik legtekintélyesebb edzője, Geno Auriemma keze alatt játszhatott, akivel a csapat tizenegy bajnoki címet nyert. Mivel volt ő más, mint az itthoni edzők?
– Erre a legjobb válasz az, hogy amikor édesanyámnak elmeséltem, Geno hogyan dolgozik velünk, mennyit futtat, mikor mit mond a játékosoknak, és főként milyen nagy nyomást tesz ránk az edzéseken is annak érdekében, hogy a maximumot nyújtsuk, ő elmondta, neki ez ismerős. Rátgéber Lászlónál ugyanezek történtek és hangzottak el, ami nem véletlen, mert csak ezek hozzák el a sikereket.

Fotó: Getty Images via AFP/Getty Images via AFP/2021 Getty Images

– Ahogy már szó volt róla, az év egyik felét Olaszországban, a másikat az Egyesült Államokban tölti. Hol van otthon?
– Nem kérdés, Pécs a szülővárosom, és bárhol legyek is, ez a város és ez az ország nekem az otthon. Ez így van akkor is, ha a két említett országban jóval több időt töltök, és ez sohasem változik meg. 

A jelenlegi életmódommal persze nem gondolhatok arra, hogy bárhol is házat vegyek magamnak, hiszen Magyarországon keveset vagyok, azt pedig ki tudja, hogy jövőre még Olaszországban játszom-e, maradok-e az Egyesült Államokban, a profi sportoló élete tele van bizonytalansággal és adott esetben vándorlással.

– A WNBA és a FIBA már nem illeszti egymáshoz a versenynaptárát. Ha Schióval még érdekelt lesz az olasz bajnokságban, de már mennie kellene Minnesotába, akkor mi a döntés, melyik szerződés az erősebb?
– Amerikában még újoncszerződésem van, ami megengedi, hogy késhetek az edzőtáborból, de ha kapok majd garantált szerződést, akkor pontosan kell megjelennem. Hosszútávon tehát egyszer szembe kell néznem ezzel a kérdéssel, és majd akkor mérlegelni fogom az akkori feltételeket figyelembe véve, hogy mi a fontosabb a számomra.

Használni szeretné a diplomáit

– Ha a szerződése nem garantált, mennyire biztos, hogy a Minnesota Lynxhez megy vissza?
– A csapat edzői néhány hete meglátogattak Schióban, és azt mondták, számítanak rám. Jó volt hallani, de tudom, a WNBA-ben az üzlet az első, rengeteg szabad ügynök szeretne bekerülni az én posztomon is, azaz itt bármi megtörténhet, itt nincs senki sem biztonságban, amit a férfiaknál Luka Doncic esete is bizonyít. Igyekszem nem erre összpontosítani, mert az olasz bajnokságban és az Euroligában komoly célokat szeretnénk megvalósítani.

– Ha már célok: az Egyesült Államokban a pszichológia és a sportmenedzseri szakon is diplomát szerzett. Korai a kérdés, hogy ezekkel milyen tervei vannak?
– A pszichológia mindig is érdekelt, ráadásul nagyon sokat segített nekem a pályafutásom során. Remélem, még nagyon sokáig kosárlabdázhatok magas szinten, de most azt mondom, azután a pszichológia biztosan szerepet játszik majd az életemben. Persze, nem tudhatom, mit hoz a jövő, sok minden történhet még, de azért céloztam meg ezt a diplomát, mert érdekel, és szívesen foglalkoznék vele, de csak majd a kosárlabda után.

Kezelés egész héten A beszélgetés a válogatott Európa-bajnoki selejtezői előtt készült. A csapat Juhász Dorka jó játékával is győzte le Miskolcon Finnországot, ám Bulgáriában kikapott, és ezzel eldőlt, hogy nem lesz ott a kontinenstornán. Az utóbbi mérkőzésen Juhász Dorka ott volt, de sérülés miatt nem léphetett pályára. A történtekről és az állapotáról az ügynöke, Patonay Ádám számolt be lapunknak: – A finnek elleni első mérkőzés utolsó perceiben egy szerencsétlen kontaktusnál érezte Dorka, hogy a válla rosszul mozdult el. Elutazott a csapattal Bulgáriába, ahol az első edzésen az első dobás pillanatában érezte a bajt a dobó kezével. Nem tudott dobómozdulatot végezni, ezért bármilyen nehezére is esett, nem tudott a mérkőzésen játszani. A találkozó másnapján visszautazott Olaszországba a klubcsapatához, ahol egész héten kezelték a sérülését. Bár továbbra sem fájdalommentes, bízunk benne, hogy ez a hét elegendő ahhoz, hogy valamennyire tudja segíteni a csapatát.