Rossi korábbi kedvence szárnyal – mégsem kell a válogatottba

Hiába alapember az olasz másodosztály egyik legjobban teljesítő és ma este a rájátszás döntőjében a feljutásért harcba szálló csapatában, Nagy Ádám továbbra sem része Marco Rossi válogatottjának. A Speziában stabil teljesítményt nyújtó középpályás játékát évek óta alulértékelik itthon – pedig a számok és a csapat eredményessége is mást mutat.

Nagy Ádám korábban kirobbanthatatlan volt a válogatottból, de idén még nem kapott meghívót Fotó: Mirkó István

Hiába húzóember klubcsapatában, a válogatottba újfent nem kapott meghívót Nagy Ádám, akinek a mellőzése kérdéseket vet fel. A szurkolók körében kifejezetten megosztónak számító középpályás éveken keresztül alapember volt Marco Rossi irányítása alatt. Most úgy maradt körön kívül, hogy a posztján egyaránt meghívót kapott kevés játéklehetőséggel bíró játékos, valamint újonc is – mindezt a világbajnoki selejtezőkre készülő keretbe. Pedig amit a Speziában nyújt, azt már nem lehet pusztán statisztikai mellékzajnak tekinteni. 

Ha Nagy Ádám nincs ott a pályán, az meglátszik a Spezia játékán Fotó: AFP/NurPhoto/GABRIELE MARICCHIOLO

Nehéz eldönteni, hogy Nagy Ádámot vajon még mindig a 2016-os berobbanás fényében ítéljük meg – vagy éppen annak árnyékában. A franciaországi Európa-bajnokságon akkor huszonegy évesen lett alapember Bernd Storck válogatottjában, majd később járt a Serie A-ban, a Championshipben, és most az olasz másodosztályban is. 

Egy biztos: kevés olyan magyar játékos van, aki hosszú éveken át képes volt olasz futballközegben megragadni, és nemcsak túlélni, hanem értékes láncszemként megmaradni. Ennek ellenére a 2025-ös naptári évben a második kerethirdetés során sem volt ott a neve Rossi listáján.  

Nagy Ádám a Spezia húzóembere

Ez önmagában is figyelemre méltó, de különösen úgy, hogy közben a klubszinten nyújtott teljesítménye egyre erősebb. A Spezia Calcio középpályása ebben a szezonban újraépített karakterű csapat oszlopa lett: nem a látványért felel, de nélküle nem állna össze a rendszer. A liguriai csapat, amely tavaly még az utolsó fordulóban a kiesés ellen küzdött, most bronzérmes lett a Serie B-ben – és ez nem a szerencsén múlott. Ez az „Aquilotti” stabilan építkezett, és mindössze hat vereséggel hozta le az idényt, ami még meggyőzőbb mérleg, mint a 2019–2020-as szezonban, amikor végül feljutott a Serie A-ba Vincenzo Italiano vezetésével. 

Az idei Spezia másfajta csapat: intenzívebb, agresszívebb, és sokkal inkább a mezőny dominálására épít. Bár labdabirtoklásban nem kiemelkedő, az ellenfél térfelén gyakorolt nyomásban annál inkább. Ez a felfogás pedig olyan játékosokat kíván, akik egyszerre tudnak stabilitást, de dinamikát is adni a csapatnak. Nagy Ádám ebben a közegben tökéletesen megtalálta a helyét. A Luca D’Angelo irányította alakulat rendszerének alapját a 3–5–2-es formáció adja, ahol kulcsszerepet kap a középpálya tengelyében játszó játékos: ő az, aki egyszerre felel a labdakihozatali szakaszért, a presszing alatti kontrollért és a támadások elindításáért.  

Nagy Ádám mérkőzésenként átlagosan 39,27 passzt ad, amelyeknek több mint 87 százaléka pontos. Ez már önmagában is magas hatékonyság, de még beszédesebb, ha hozzátesszük, hogy ezek közül 11,55 a támadóharmadban történik, ahol szintén 85 százalékos pontossággal operál. Vagyis 

nemcsak biztonsági játékot játszik, hanem segíti a támadójáték mélyről történő felépítését is. Ez nagyban eltér attól, amit a válogatottban megszokhattak a magyar futballszeretők, 

de ami igazán hihetetlen számukra, az az, hogyan juttatja előre a labdát.  

Játéka kifejezetten vertikális karakterű: ritkán forgat oldalra, inkább előre gondolkodik, és ennek megfelelően a passzainak jelentős része támadó irányba történik. Rendszeresen ő indítja el a támadásokat, nem feltétlenül gólhelyzetet teremtve, de ütemet és lendületet adva a csapat játékának. Emellett nyomás alatt is jól hoz döntést, kevés hibával dolgozik, és képes akkor is megtartani a ritmust, amikor az ellenfél letámadással próbálja megbontani a liguriaiak struktúráját. Nem látványos passzokkal, hanem azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy képes a középpályáról stabilan és következetesen eljuttatni a labdát a támadóharmad peremére. Ez pedig olyan érték, amely ugyan nem mérhető gólpasszokkal, mégis minden felépített támadás mögött ott húzódik az ő játéka.  

Ez a játékmodor azonban csak akkor működik, ha valaki képes a labda nélkül is uralni a területet. Nagy Ádám nem az a típus, aki feltűnően szerel vagy csúszik-mászik, de a helyezkedése, játékolvasása és jelenléte állandó. Meccsenként 4,61-szer szerzi vissza a labdát, ezek közül majdnem kettőt már az ellenfél térfelén. Ez nemcsak a letámadás hatékonyságát mutatja, hanem azt is, hogy a Spezia mennyire tudja magasan visszanyerni a labdát – és ebben Nagy kulcsszereplő. A csapattársak sem vélekednek másképp. A Spezia másik középpályása, Salvatore Esposito így beszélt róla: 

– Ádám érkezése alapvető fontosságú volt a csapatnak. Olyan munkát végez, amit nem lehet ugyan észrevenni, de amikor nincs a pályán, az már észrevehető. Jól összeálltunk, és ehhez nagy szükségünk van rá, Ádám fontos a pályán és azon kívül is.

És hogy ez mennyire igaz, azt a számok is megerősítik. 

A Spezia Nagy Ádámmal a pályán a megszerezhető pontok 55,83 százalékát gyűjtötte be, míg nélküle ez a mutató mindössze 38,88 százalék volt. Ekkora különbséget nem lehet puszta véletlenre vagy a körülményekre fogni – ez valós teljesítménybeli és szerkezeti eltérés. 

A bajnokságban elért harmadik hely után a Spezia a feljutásért zajló rájátszásban is jól teljesít, Catanzarót kettős győzelemmel búcsúztatták az elődöntőben. A Cremonese elleni, ma kezdődő fináléban tovább nőhet Nagy szerepe. Hiszen nemcsak szervez és stabilizál – hanem vezet is. A tavaly még kiesőjelölt csapat most újra Serie A-s álmokat dédelget, és ebben az építkezésben Nagy Ádám az egyik legfontosabb láncszem. 

A válogatott kapuján kívül – de meddig még? 

Miközben a nemzeti csapatban az ő játéka talán kevésbé illeszkedik a Rossi-féle dinamikus, direkt támadófelfogásba, nehéz elmenni amellett, hogy a klubjában milyen hatással van az eredményességre és a csapat struktúrájára. Nem fog meccseket eldönteni, nem ő lövi a győztes gólokat, de az ő munkája teszi lehetővé, hogy a támadók helyzetbe kerüljenek. Ez az a fajta haszon, amit csak az lát, aki a csapat működését figyeli – nemcsak a statisztikai lapot. 

A válogatottban való mellőzése tehát nemcsak szakmai vitaalap, hanem egy futballfilozófiai kérdés is. Kell-e a válogatottnak egy ilyen típusú középpályás? Lehet, hogy nem mindig. De amikor egy klubcsapat ilyen eredményes, és ennyire látványosan javul a teljesítménye egy játékos jelenlétében, akkor az adott játékos válogatottbeli hiánya többé már nem pusztán egy elfeledett név a listáról – hanem egy kihagyott lehetőség. 

Serie B, rájátszás az élvonalba jutásért, döntő, 1. mérkőzés, csütörtök: Cremonese–Spezia 20.30