Esterházy Mátyás először Pécsi Árminról beszélt, aki a Puskás Akadémiától szerződött a világhírű klubhoz. A menedzser betekintést engedett a tárgyalásokba.
– Ez egy hosszú munkának, tervezésnek az eredménye, de még mindig abban az építkezési fázisban vagyunk, amit kezdetben a családjával meghatároztunk. A transzfer nagy lépés, egyre közelebb van a cél, amit Ármin szeretne elérni, és mi is reálisnak gondolunk, de még van min dolgoznia, van hova fejlődnie. Látni kell, hogy a Liverpoolnál jelentősen kisebb magyar egyesületek nélkül nem juthatnánk arra a szintre, hogy más, külföldi klubokkal egyeztessünk. Nyugodtan állíthatom, mindenkihez tisztelettel viszonyulok, legyen szó a Liverpoolról vagy a Kecskemétről. Szóval semmilyen különbséget nem teszek klubok között, ugyanolyan üzletet kell kötni velük, csak a számok térnek el – mondta Esterházy az M4sport.hu-nak.
Természetesen szóba került Szoboszlai Dominik is, akinek a helyzetével kapcsolatban sokan pesszimisták Florian Wirtz érkezésével.
– Ettől a kérdéstől, felvetéstől se nem tartok, se nem érdekel. Dominik 16 éves kora óta olyan közegben van, ahol alap a konkurenciaharc. Nem láttam még olyan PL-győztes klubot, amely nem szeretne fejlődni, ne igazolna topjátékosokat. Biztos vagyok benne, ők ketten valamilyen formában együtt lesznek a pályán. Persze nem nekem kell összeállítanom a csapatot, a világ egyik legjobb edzője ül a liverpooli kispadon, sokkal több információja van, mint nekem. Bízom abban, hogy Dominik ezt a lépcsőfokot is megugorja, és egyre sikeresebb lesz a folyamatosan fejlődő csapattal.
Ha valakinek hiányérzete van azután, amit Dominik elért 24 éves korára, magára vessen. Ha valakinek a mai Magyarországon elég siker az, amit Dominik elért, akkor az egy boldog ember, minden oka megvan arra, hogy megtapsolja őt, motivációt nyerjen.
Az új, ötmagyaros szabály értelmében az NB I-es csapatoknak minden bajnokin legalább öt magyar állampolgárságú játékost kell folyamatosan a pályán tartaniuk, és közülük legalább egynek 2005. január 1-je után született fiatalnak kell lennie. Adódik a kérdés, ez könnyebb helyzetbe hozza a magyar ügynökségeket?
– Nem ismerem a részleteket, fontos kérdés, mit okoz a szereplők motivációjában. Úgy tűnik, a végcél egy jó válogatott. Egyértelműen látszik, kizárólag külföldön meghatározó játékosokkal lehet eredményes válogatottat építeni. Ha ez a cél, akkor ezt két úton lehet elérni: az egyik, hogy fiatalon elmennek a játékosok, a másik beépíteni a legjobbakat, majd értékesíteni őket. Ugyanakkor nem szabad odáig eljutni, hogy azért nem adnak el egy játékost, mert máskülönben nem tudnak kiállni. Ha például olyan irányba alakul a piac, hogy mindenki 200 milliókat kér egy fiatal játékosért, akkor nem fogja odaadni egy másik klubnak, mert jövőre is megoldja a problémáit, és túl sokat bukna az eladásával. Sajnos a klubok nem priorizálták a magyar fiatalok felépítését, amikor a hosszú távú koncepciójukat tervezték. Értem, hogy az MLSZ miért döntött a szabály bevezetése mellett, szükség is van rá, ugyanakkor jobban örültem volna, hogyha 15 év állami támogatás után a klubok maguktól lépnek erre az útra, és nem kell a pénz megvonásával fenyegetni őket akkor, ha nem tartják be a fiatalok játékperceire vonatkozó ajánlásokat. Azt ugyanis láthatjuk, hogy siker elsősorban a tehetségek felépítéséből van.
Esterházy Mátyás a magyar futball problémáiról
Esterházy hozzátette, szerint nincs akkora a piac, hogy az élvonalat fel lehessen tölteni minőségi játékosokkal.
– De azzal is probléma lehet, hogy az NB II-ben csapatonként két fiatalnak kell folyamatosan 90 percet játszania, tehát összesen 32 játékosnak fordulónként. Nagyon fájni fog, amit mondok, de szerintem ennyi rosszból sincs, nemhogy jóból. Szóval nehezíti a csapatok dolgát, a színvonal növekedése nem garantált, de valószínűleg az a néhány, nagyon jó játékos lehetőséget fog kapni – ez jó és segíti a végcél elérését. A legjobbakért nagy verseny lehet majd, mert az az NB II-es együttes, amely a legjobb két fiatalt meg tudja szerezni, versenyelőnyre tesz szert. Ezek a szabályok mindig nagyon megerőltetik a rendszert, a bukás elkerülhetetlen, de többet kell nyerned, mint amennyit veszítesz. Ha a teljes közeg többet nyer, mint amennyit az egyének buknak, akkor jó a helyzet. Ezt kell majd megtapasztalni, de erre megint körülbelül három-négy év múlva kaphatunk választ. Nagyon remélem, egy-két év múlva nem lesz újabb változás, ezeket a projekteket hagyni kell kifutni.
Bár Pécsi Ármin a kivételt erősíti, ha általánosságban nézzük, még mindig nagyon kevés olyan fiatal jön ki az akadémiákról, akik aztán komoly külföldi karriert futnak be. Mi lehet továbbra is a probléma?
– Nagyon nem szeretem, amikor a tehetségek hiányát akadémiai problémaként állítjuk be. Azt gondolom, az akadémiai rendszer alatt van a probléma. Vannak összefüggések, de nem az akadémiai képzés jelent problémát. Az kérdéses, kell-e ennyi pénzt ölni az akadémiákba, vagy máshova kell-e ugyanazt a pénzt átcsoportosítani. Nekem nem feladatom a stratégia kidolgozása, de állítom: nem azért nincs játékos, mert az akadémiákon túl sok a pénz, nem azért, mert nincs játékos, nem azért, mert az akadémiák rosszul nevelnek. Az akadémiák 14 évesen találkoznak a játékosokkal, nekik csak az lenne a feladatuk, hogy a fiatalokat átvezessék a felnőtt futballra. A probléma, hogy nincs alaptudás. Akinél megvan, abból futballista lesz. Túl kevés gyerek van, akiben az alapképzettség, az alap emberi kvalitás megvan az élsporthoz. Azt nem tudom, hogyan kellene változtatni, és nem is akarok abban a színben feltűnni, mintha bármit meg akarnék mondani. Azt viszont tudom, ezzel van a probléma.
Egy korábbi Esterházy-megszólalás
