Már megint orrba vágták a futball tanítómestereit

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. Az 50. részben arról lesz szó, amikor a magukat a futball tanítómestereinek gondoló angolok a szovjetek ellen hasaltak el a pótvizsgán. Anglia 1958-ban pontosan ugyanúgy járt, mint Magyarország.

Le Jasin az angolok ellen az 1958-as svédországi labdarúgó-világbajnokságon Fotó: - Forrás: TT NEWS AGENCY

A meccs legjobbja a játékvezető volt

A Népsport helyszínen lévő tudósítója,

Csanádi Árpád nem volt elájulva a látottaktól, talán ezért is írta le, hogy ennek a mérkőzésnek a legjobbja Dusch nyugatnémet bíró volt. 

Az angol sajtó ismét megdöbbent, de olyan már nem fordult elő, mint 1950-ben, amikor a szigetországban élő emberek azt hitték, sajtóhiba miatt jelent meg, hogy az Egyesült Államok amatőrjei 1:0-ra legyőzték az angolokat. Ez már nem sajtóhiba volt, hanem Anglia számára a megrendítő és szomorú valóság. 

Amúgy ez volt az a világbajnokság, amelyre Anglia mellett Wales, Skócia és Észak-Írország is kijutott. Az mondjuk kevésbé vigasztalta Angliát, hogy miközben az óriások csomagoltak, a kis Wales bement a legjobb nyolc közé, nem is szólva az északírekről. Aztán a mese számukra ott véget ért, de ez már egy másik sztori. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy 

a Manchester United együttesét ért szörnyű müncheni légi katasztrófában Duncan Edwards, Tommy Taylor és Roger Byrne is meghalt.

Ők nagyon hiányoztak ebből a csapatból. Bobby Charlton pedig 1958 júniusára sem került olyan állapotba, hogy képes legyen az angol válogatottban játszani.

 Walter Winterbottom, az angolok szövetségi kapitánya Fotó: Wikipedia

A kiesés után az angol válogatott szövetségi kapitánya, Walter Winterbottom sírva fakadt. Szerinte a reális eredmény 4:1 lett volna Anglia javára. Maradjunk annyiban, hogy a szovjetek kapusa, Lev Jasin elképesztő formában védett, az angolok meg a kapufával kötöttek örök barátságot. Walter Winterbottomnak amúgy ez volt a harmadik világbajnoksága. 

A kiesés után nem rúgták ki, ő vezette az angol csapatot az 1962-es chilei világbajnokságon is.

Ahol Magyarország 2:1-re legyőzte az angolokat. Ott legalább a csoportból továbbjutottak (Magyarország mögött), de a világbajnok braziloktól negyeddöntőben kikaptak. 

Érdemes belelapozni Nyikita Szimonyjan naplójába. A meccs után a következőket írta: „Az öltözőben kimerülten rogytunk össze a kispadon. Az edzők és a cserejátékosok örültek a győzelemnek. Fél óráig fel sem tudtunk kelni, fel sem fogtuk, mi történik körülöttünk.”

Örömtánc a moszkvai sporthivatalban

Moszkvában és a Szovjetunióban egyszerűen megőrültek az emberek. A Szovjet Testnevelési Bizottság tagjai örömtáncot lejtettek. Táviratok százai mentek Svédországba. Érdemes abból is idézni, amit a sporthivatal a szovjet nagykövetségnek küldött Stockholmba. 

Kedves elvtársak! Kedves labdarúgók! Az angol csapat felett aratott csodálatos győzelmüket milliók fogadta nagy örömmel a Szovjetunióban. Ezen a nehéz sportversenyen elért győzelem kiváló eredmény volt. Reméljük, minden fiunk szilárdan áll a lábán és jól vannak a játékosok. Csodálatos csapatunk önfeláldozóan fog tovább szerepelni és menetelni ezen a világbajnokságon.

Nos, a menetelés nem tartott sokáig. A negyeddöntőben ugyanis a házigazda svédek 2:0-ra legyőzték a szovjeteket, így a skandinávok jutottak be a négy közé. Az angolokat verő szovjetek pedig kiestek.

Angliában is nehezen heverték ki a sokkot, amely – ahogyan azt említettük – már nem volt akkora, mint az 1950-es korai búcsú. Viszont újra megrendültek azok, akik azt hitték, hogy Anglia tanította meg a világot focizni. Az angol futballt sokan túl merevnek, fizikálisnak, taktikai értelemben elmaradottnak tartották a kontinenshez képest. A szovjetek, svédek, brazilok modernebb, technikásabb futballt játszottak.