Szó szerint gyászos hete volt a világ labdarúgásának 1994 júniusának és a júliusának a fordulója. Javában zajlott a labdarúgó-vb az Egyesült Államokban, amikor július 29-én, szerdán Joseph Blatter, a FIFA főtitkára bejelentette: pozitív lett a futballtörténelem egyik legjobb játékosának, a nyolc évvel korábbi, mexikói vb hősének, az isteni Diego Maradonának a doppingtesztje. A világ nem tért még magához a sokktól, amikor három nap múlva, július 2-án jött a hír: a már kiesett kolumbiai válogatott öngólt rúgó védőjét, Andrés Escobart a nyílt utcán agyonlőtték Medellinben.

Az utóbbiról már írtunk sorozatunk 17. részében, most Diego Armando Maradona szomorú történetén van a sor. Az argentin zseni a nyolcvanas évek végén emelkedett igazán a csúcsra, aki látta, sohasem felejti el a játékát Mexikóban, ahol ő vitte el a hátán a válogatottat a világbajnoki dobogó tetejére. A futballfolklór része marad örökké az angolok ellen szerzett két gólja, az Isten kezének elnevezett pillanat, amikor kézzel ütötte a labdát a hálóba, de a játékvezető ezt nem vette észre, és a másik, amikor a felezővonalon túlról indulva mindenkit kicselezve helyezett a kapuba. A belgáknak is lőtt egy hasonló gólt, majd a döntőben is nagyszerűen teljesített.
A labdarúgó-vb legnagyobb hibája volt a gólöröm
A Barcelonát 1984-ben elhagyva megtalálta a helyét Nápolyban, a csapattal 1987-ben és 1990-ben megnyerte a bajnokságot, 1987-ben elhódította az olasz kupát, 1989-ben az UEFA-kupát is, hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. Cseppet sem mellékesen az 1990-es világbajnokságon Olaszországban ezüstérmes lett vele az argentin válogatott. Nápolyban közmondásosan imádták, és népszerűségét az sem csorbította, kezdtek hírek szivárogni a helyi maffiával ápolt kapcsoltairól, egyre több edzést kihagyott, és kiderült a kokainfüggősége.
Az első kokainügye 1991. március 24-én, a Sampdoria elleni találkozó után robbant ki, pozitív lett a doppingtesztje, és tizenöt hónapra eltiltották. Már nem Nápolyba tért vissza, hanem némi meglepetésre a Sevillához szerződött, a korábbi argentin szövetségi kapitány, Carlos Salvador Bilardo csapatához.
Bár csak árnyéka volt korábbi önmagának, 29 meccsen nyolc gólt szerzett, de mert szinte mindenkivel összekülönbözött a klubnál, 1993 őszén hazament Argentínába. Annak az évnek az elején egy gálameccs erejéig visszatérhetett a válogatottba, amelynek már nem volt a tagja.
Változott azonban a helyzet, miután 1993. szeptember 5-én Kolumbia Buenos Airesben kiütötte 5-0-ra az argentinokat, Alfio Basile kétségbeesésében behívta Maradonát a világbajnokságra készülő keretbe. Ő pedig leszerződött a Newell’s Old Boys együtteséhez, diétázni kezdett, és egy kínai specialista, bizonyos Liu Kuo-cseng útmutatása alapján 12 kilót fogyott.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!