A svédek korán felébresztették a magyar csatárokat az elődöntőben

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. Az 58. részben az 1938-as labdarúgó-vb legmagabiztosabb fordítását idézzük fel, amelyet az elődöntőben a magyar válogatott mutatta be. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

A sötét mezes magyar válogatott hamar hátrányba került, de látványosan fordított az 1938-as világbajnokság elődöntőjében. Forrás: magyar futball.hu

Rosszul indult a labdarúgó-vb elődöntője a magyaroknak

A magyar csapat gyönyörű környezetben, távol Párizs zajától, Le Vesinet-ben lakott, a svájciak elleni találkozó után költözött át oda, Lille-ből, és remek hangulatban készült az elődöntőre. Mai fejjel felfoghatatlan, mennyire családias körben zajlott a labdarúgó-vb Franciaországban. Még olyan furaságok is megeshettek, mint hogy Sárosi György megverje Rinaldo Barlassinát, két nappal azután, hogy az olasz bíró levezette a svájciak elleni negyeddöntőnket. Sőt, a nagy formában lévő Gyurka egy másik játékvezetőt, a német–osztrák Alois Beraneket is kiütött – mindkettőt pingpongban.

A meccs III. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Magyarország–Svédország 5:1 (3:1) Párizs, Parc de Princes, 22 000 néző. Vezette: Lucien Leclercq (francia) Magyarország: Szabó – Korányi, Bíró – Szalay, Turay, Lázár – Sas, Zsengellér, Sárosi dr, Toldi, Titkos. Svédország: Abrahamsson – Erikson, Källgren – Almgren, Jacobsson, Svanström – Nyberg, Jonasson, H. Andersson, Keller, Wetterström. Gól: Jakobsson (öngól, 21.), Titkos (37.), Zsengellér (39., 85.), Sárosi (67.), illetve Nyberg (1.)

Az elődöntő aztán egész döbbenetesen kezdődött. A mindenki által lesajnált svédek az első támadásuk végén vezetést szereztek már az 1. percben: „…Nyberg rohan befelé húzódva – a kapu felé. Lázár belül kíséri. A svéd szélső könnyen megy át Bírón is. Bíró megáll, mintha gyökeret vert volna a lába, Szabó is bennragad, védelmünk dermedten nézi, amint Nyberg kapura vágja a labdát. Kényelmesen lő a svéd szélső mintegy 7 méterről laposan az ellenkező jobb sarokba.” (Nemzeti Sport)

Lázár Gyula utólag ezt nyilatkozta: „Jó, hogy bekaptuk az első gólt. Legalább egy kicsit felébredtek a csatárok.” Ez az ébredés húsz perccel később hozta meg a gyümölcsét, akkor Zsengellér fejese után a menteni igyekvő Sven Jakobsson a saját hálójába küldte a labdát, majd a mérkőzés az első félidő hajrájában el is dőlt: Titkos Pál és Zsengellér Gyula  gyors egymásutánban mattolta a svéd védelmet. A második félidő még két gólt hozott, a 67. percben Sas beadása után Sárosi doktor fejelt a kapuba, majd a 85. percben Zsengellér megkoronázta aznapi teljesítményét, a középcsatárától kapott labdát 10 méterről, félmagasan olyan erővel vágta a kapuba, hogy Abrahamsson a kezét sem tudta felemelni.

Az MLSZ elnöke gratulált a svéd királynak

Egyöntetű vélemények jelentek meg a világ sajtójában. A sok külföldi nyilatkozó közül a legjellemzőbb dr. Peco Bauwensnek, a híres német játékvezetőnek, a FIFA végrehajtó bizottsága tagjának a mondatai voltak:

– Még nagyobb gólaránnyal is győzhettek volna a magyarok. Szép kombinációikkal könnyedén érték el góljaikat. A második félidőben csak egy csapatot láttam a pályán: a magyart.

A legtöbben ezt hangoztatták: akár két számjegyű is lehetett volna a különbség, de például Zsengellér Gyula is azt mondta, a szünet után már tartalékoltak a döntőre. Dietz Károly bevallotta, sokkolta a mérkőzés eleje, a bekapott gól, de aztán megnyugtatta, hogy kidomborodott a magyar csapat lényegesen nagyobb technikai és taktikai tudása, és aztán végig kezében tartotta a mérkőzést. Az 5:1 szerinte sem fejezte ki híven a két csapat erőviszonyát, legkevesebb négy-öt biztos góltól menekült meg szerencsével a svéd kapu.

A 8 órai újság a tudósításában megemlített egy érdekes történetet is: „Vacsora előtt meséli Usetty Béla, az MLSZ elnöke, hogy a magyar győzelem mennyire elrontotta a svédek hangulatát, mert a svéd csapat a mérkőzés után táviratban szerette volna nyolcvanéves királyukat meglepni azzal: a döntőben vagyunk. A svéd fiúk kedves születésnapi ajándéka nem sikerült, és helyettük Usetty Béla küldött táviratot Stockholmba, és hódolattal köszöntötte a magyar csapat nevében Gusztáv svéd királyt nyolcvanadik születésnapja alkalmából.”

Forrás: Arcanum

A Nemzeti Sport a címlapon kezdődő beszámolója így kezdődött: „Győztünk! Ez a győzelem a III. futball-világbajnokság félelmetes mezőnyében a dicsőséges második helyet jelenti – legrosszabb esetben. Ez a legrosszabb eset pedig olyan rossz eset lenne, hogy a magyar futball történetének legfényesebb lapjai közé tartozik.” Lelkesedett a magyar szív és tudás eredményén, majd így folytatta:

Csapatunk eddigi szereplése felülmúlta tárgyilagos várakozásunkat, és mérkőzésről mérkőzésre a céltudatos fejlődés, az ellenfél tudásával növekvő teljesítmény jellemezte. A magyar csapat nagy sikert aratott Párizsban, s a vasárnapi döntő már el nem veheti, csak betetőzheti a sikert!

Mamusich Mihály dr. és Feleki László, a két kiküldött tudósító nem tévedett, az 1938-as szereplés a magyar futball egyik legszebb fejezete. Még úgy is, hogy a döntőben az azóta is megmagyarázhatatlan okokból felforgatott csapat a döntőben 4:2-re kikapott a nála kétségtelenül jobb Olaszországtól. Ezt azonban csak az évtizedek távlatából ítéljük meg így, a kortársak zöme másként élte meg, erről szólt sorozatunk 2. része.