Húszéves kihívó: lepipálta Carlsent, Fischer és Kaszparov örököse – új korszak a sakkban?

A mindössze húszéves Javokhir Szindarov hatalmas fölénnyel, másfél pontos előnnyel nyerte meg a ciprusi Páfoszon a sakk-világbajnokjelöltek tornáját, így ő hívhatja ki a regnáló világbajnokot, Dommarázu Gukést. Az üzbég nagymester szenzációs rajt után a 14 forduló alatt végül 10 pontot szerzett. Ilyen meggyőző menetelés láttán óhatatlanul felmerülnek a nagy történelmi párhuzamok: Fischer, Kaszparov és Carlsen után vajon újabb korszakos alak érkezett-e a sakk csúcsára.

Javohir Szindarov lehet a sakkozás tizenkilencedik világbajnoka Fotó: NILS_ROHDE

Carlsen után űr maradt, ezt töltheti be Szindarov

Miután Magnus Carlsen 2022-ben lemondott a világbajnoki címről, a sakkvilág sokak szemében elveszítette azt az egyértelmű középpontját, amely köré egy évtizeden át rendeződött. 2023-ban Ting Li-zsen (Ding Liren) úgy lett a világbajnok, hogy a jelöltek tornájára is csak szerencsével csúszott be, majd minden idők legfiatalabb világbajnokaként 2024-ben Dommarázu Gukés 18 évesen hódította el a koronát. Mindketten teljes jogú világbajnokok, de Carlsen korszakos dominanciájához egyikük sem mérhető.

A norvég zseni 2011 óta megszakítás nélkül napjainkban is vezeti a világranglistát, a legfrissebb rangsorban Gukés csak a 15., Ting Li-zsen pedig inaktív, a 2024-es vb-döntő óta egyetlen hivatalos partit sem játszott. Szindarov testesíti meg a reményt, hogy újra nagy formátumú világbajnoka lesz a sakkozásnak.

Magnus Carlsen még ma is sakkozás világbajnoka lehetne. 2022-ben lemondott a címéről, 2011 óta vezeti a világranglistát. Fotó: AFP/Mahmud Hams

Fischer, Kaszparov és Carlsen útja a csúcsig

Ha minden idők legjobb sakkozóját kellene megnevezni, a legtöbb vita többnyire Bobby Fischer, Garri Kaszparov és Magnus Carlsen között dőlne el.

Fischer a negyedik nekifutására lett világbajnok: korábban kétszer jutott el a világbajnokjelöltek közé, majd az 1969–1972-es ciklusban döbbenetes dominanciát mutatott. 1970-ben 18,5/23-mal megnyerte a Palma de Mallorca-i zónaközi döntőt, utána a világbajnokjelölti párosmérkőzéseken Tajmanovot 6-0-ra, Larsent 6-0-ra, Petroszjant pedig 6,5-2,5-re verte, mielőtt 1972-ben 12,5-8,5-ös végeredménnyel elhódította a címet Borisz Szpasszkijjal szemben.

Kaszparov első teljes világbajnoki ciklusában rögtön végigment a mezőnyön. 1982-ben 10/13-mal nyerte meg a moszkvai zónaközi döntőt, majd a világbajnokjelölti párosmérkőzéseken Beljavszkijt 6-3-ra, Korcsnojt 7-4-re, Szmiszlovot 8,5-4,5-re győzte le, és ezzel ő lett Karpov kihívója. Az ő útja már első nekifutásra a csúcs kapujáig vezetett.

Carlsen útja ennél kanyargósabb volt. A 2004-es kieséses vb-n még korán búcsúzott, a 2007-es ciklusban eljutott a világbajnokjelöltekig, a 2011-es ciklusból visszalépett, majd a negyedik próbálkozására, 22 évesen nyerte meg a 2013-as londoni világbajnokjelöltek tornáját, és még ugyanabban az évben legyőzte Anandot a vb-meccsen.

Szindarov robog-e tovább Gukés ellen is?

Szindarov természetesen még nincs egy polcon Fischerrel, Kaszparovval vagy Carlsennel. De a kérdés most már nem az, hogy rendkívüli tehetség-e, hanem az, hogy korszakos játékos lehet-e.

A világbajnoki cím megszerzése óta hullámzó formát mutató Dommarázu Gukés ellen valódi eséllyel ülhet majd asztalhoz, és ha ugyanilyen önbizalommal, ugyanilyen fegyelmezetten sakkozik tovább, akkor könnyen lehet, hogy új korszakot nyit a sportágban.

A világbajnoki döntőt az előzetes tervek szerint idén novemberben rendezik meg, a helyszín és a pontos menetrend még nem ismert.

Akárhogy is alakul majd a vb-meccs, a ciprusi siker már önmagában felejthetetlen eredmény. Azt mutatja, hogy minden ellenkező híresztelés dacára nem kell félteni a sakkot. A sportág igenis képes új csillagokat, új történeteket teremteni. Szindarov most ennek a legfényesebb bizonyítéka.

A sakkozás világbajnokai

• Wilhelm Steinitz (1886–1894)
• Emanuel Lasker (1894–1921)
• José Raúl Capablanca (1921–1927)
• Alekszandr Aljechin (1927–1935, 1937–1946)
• Max Euwe (1935–1937)
• Mihail Botvinnik (1948–1957, 1958–1960, 1961–1963)
• Vaszilij Szmiszlov (1957–1958)
• Mihail Tal (1960–1961)
• Tigran Petroszjan (1963–1969)
• Borisz Szpasszkij (1969–1972)
• Bobby Fischer (1972–1975)
• Anatolij Karpov (1975–1985)
• Garri Kaszparov (1985–2000)
• Vlagyimir Kramnyik (2000–2007)
• Viswanathan Anand (2007–2013)
• Magnus Carlsen (2013–2023)
• Ding Liren (2023–2024)
• Dommarázu Gukés (2024–)