Ligetvári egy évet, a tatabányai szurkolók harminchét évet vártak erre a kupadöntőre

Papírforma-győzelmet aratott a ONE Veszprém a férfikézilabda Magyar Kupa vasárnapi, győri döntőjében. A Mol Tatabánya ugyan becsülettel küzdött, de a Veszprém az első félidő végére eldöntötte a mérkőzést és harminckettedszer nyerte meg a honi kupasorozatot. A vereség ellenére sem a Bányász játékosai, sem a szurkolói nem tűntek szomorúnak.

Fotó: Mirkó István

A sportban egy mérkőzés kezdete előtt biztos végeredményt mondani felelőtlenség, de a férfikézilabda Magyar Kupa döntője előtt kevesen fogadtak volna arra, hogy az 1989 után fináléba jutó Tatabánya megnyeri a serleget a sorozatban negyvenedik kupadöntőjét játszó, harminckettedik sikerére készülő Veszprémmel szemben. Csoda nem történt: a mérkőzés – ha nem is az elején – az első félidő végére eldőlt, a második játékrészről talán mindkét csapat lemondott volna, a végén 34-22-re nyert a Veszprém. A díjátadón a tatabányai szurkolók és játékosok legalább annyira örültek az ezüstéremnek, mint a másik oldal az aranynak.

Sorozatban negyvenedik kupadöntőjét játszotta a Veszprém, és a harminckettedik aranyérmét ünnepelte Fotó: Mirkó István

A Veszprém szombaton elvégezte a munka dandárját

A mérkőzés utolsó másfél percében már egyik csapat sem akart mást, csak hogy megszólaljon a duda. Mindkét fél mosolyogva pacsizott a pályán, majd a saját szurkolótábora előtt kezdett ünnepelni. A veszprémiek magyar válogatott játékosa, Ligetvári Patrik hetedszer nyert aranyérmet a hazai kupasorozatban, amivel beállított egy korábban megcélzott rekordot.

– Beértem korábbi csapattársamat, Andreas Nilsont, aki hétszeres kupagyőztesként távozott Veszprémből. Már tavaly terveztem, egy évet vártam rá, nagy jelentősége nincs, de úgy gondoltam, hogy a hét szép szám. A lényeg az, hogy trófeával tudtuk kezdeni a szezon hajráját. A tegnapi, Szeged elleni meccs után fáradtak voltunk, de a Tatabánya sem volt frissebb a NEKA elleni elődöntő után. 

Komolyan vettük a találkozót, gyorsan szerettük volna eldönteni, de ellenfelünk szívósan küzdött. Néhány hete még nagyon mélyen voltunk, amit sikerült magunk mögött hagyni. Tavaly fordítva volt, akkor a szezon végére fogytunk el, nagyon remélem, hogy most szép lesz a vége az idénynek

– mondta lapunknak Ligetvári Patrik.

A tatabányi szurkolók cseppet sem voltak szomorúak kupadöntő után, a szurkolók is győztesként ünnepelték az ezüstérmest Fotó: Mirkó István

Nincs kétség: ez volt a realitás

A tatabányai szurkolók becsülettel, a lefújás pillanatáig bíztatták kedvenceiket. A végén az ezüstérmes csapatot szinte kupagyőztesként ünnepelték – nagyon hosszú idő, harminchét év telt el az utolsó kupaezüst óta. Azt pedig valószínűleg még a legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy az 1969-es és az 1978-as kupaaranyuk után után idén megszerzik a harmadik Magyar Kupa-győzelmüket.

Kétség sem fér hozzá, hogy ezen a napon ez volt a realitás. A Veszprém nagyon magas szintű védekezést produkált, remek lövőteljesítménnyel párosítva. Ezzel nem tudtunk mit kezdeni. Egyszerűen felőröltek minket, és elbizonytalanítottak támadásban, például a kapusteljesítményükkel. 

Próbálkoztunk mindennel, de nem találtunk rést, nem tudtunk kintről lőni, nem tudtunk betörni, és még a kevés ziccerünkből is sokat elhibáztunk. A játékosok mindent megtettek, büszke vagyok a csapatra – fogalmazott a lefújás után Tóth Edmund, a Tatabánya vezetőedzője.

A lefújás után ünneplés pillanatait és Ligetvári Patrikkal készült videóinterjúnkat itt nézheti meg: