Kihalófélben lévő dinoszauruszok vagy áldozatok? Eltűnik a tenisz szépsége

Az amerikai nyílt teniszbajnokság egyik legfontosabb tanulságát egy százötven éves sorozat megszakítása adja. Az egykezes fonák sokak szerint a leglátványosabb ütéstípus, mégis úgy háttérbe szorult az idei évre, mint még sosem. Pedig még három-négy évtizeddel ezelőtt is sokkal sikeresebb volt ez a fajta ütőfogás. Nem csupán a férfiaknál, a nőknél is. Ám az idei US Openen Stan Wawrinka is visszavonult a Grand Slam-tornáktól, és úgy tűnik, Lorenzo Musetti egyedül nem tudja visszavezetni a csúcsra az ikonikus stílust. Sávolt Attila lapunknak nyilatkozott a témában.

Roger Federer és Stan Wawrinka, a svájciak két klasszis egykezes fonákosa Fotó: AFP/Martin Bureau

A nők között Diane Parry a jelenlegi legeredményesebb teniszező egykezes fonákkal. Fotó: AFP/Thomas Samson

Miért tűnik el az egykezes fonák a teniszvilágból?

Könnyebb változatosan játszani és elérni, valamint erősebben lehet megütni a labdát egykezes fonákból. Ellenben jóval pontosabb időzítést, nagyobb precizitást és fizikalitást igényel ez a stílus, amellyel ráadásul a megszokottnál magasabbra pattant labdák visszaütése jelentősebb gondot okozhat, mint a stabilabb kétkezes verzióban. Korunk teniszében nagyobb sebessége lett a szerváknak és minden másnak is, sőt jobban is pörögnek a labdák, így kevesebb idő van felkészülni egy-egy ütésre. Márpedig az egyébként is komolyabb erőnlétet igénylő egykezes fonák hamarabb kifárasztja a játékosokat, akik olykor öt órát is a pályán töltenek egyszerre. A többség leginkább ezért üti legfeljebb a védekező ütéseket (főleg a nyeséseket) egy kézzel.

Mit szólnak ehhez a stílus képviselői, és van-e jövője?

Cicipasz kihalófélben lévő dinoszaurusznak, Musetti pedig a modernizálódott tenisz áldozatának érzi magát azzal, hogy immáron a kisebbséghez tartozik. Az olasz megjegyezte, hogy esztétikailag örömmel látná, ha egy jövőbeni tanítványa az egykezes fonákot választaná, hatékonyság szempontjából viszont úgy gondolja, hogy a kétkezes már előnyösebb.

Parry az elmúlt hónapokban azzal próbálkozik, hogy az első, gyors adogatásokat kivételesen két kézzel fogadja fonákoldalról, ám elmondása szerint érzi, hogy neki ez nem természetes. 

Cicipasz úgy reagált, ő biztosan nem lenne képes erre, hogy külön figyeljen egy új technikára a fogadásoknál. Shapovalov azonban hiszi, hogy a módszer életben tartható. – Amikor eljutsz arra a szintre, akkor szerintem ez már egy jobb ütéstípus. Többet tudok kihozni belőle, például olyan szögeket tudok ütni vele, amelyeket kétkezes fonákkal nagyon nehéz lenne. A gond az, hogy egyszerűen túl sok időbe telik tökéletesíteni, az emberek pedig manapság mindent azonnal akarnak – közölte a kanadai játékos.

Federer is bízik abban, hogy még nem tűnik el teljesen az egykezes fonák, ugyanakkor hozzátette, amikor ő elkezdett játszani, az edzők kilencven százaléka így játszotta, ezáltal így tanította a játékot. – Mostanában már valószínűleg a legtöbb edző kétkezes fonákot használ, és könnyebb is megtanítani egy gyereket arra, hogy két kézzel üsse a fonákot. 

Az egyik ikerfiam épp a kétkezes fonákról vált egykezesre, és látom, milyen nehéz neki megfelelően eltalálni és kontrollálni így a labdát

– nyilatkozta a svájci legenda.

Sávolt Attila véleménye a kétkezes fonák térnyeréséről

A magyar elitből Asbóth József és Taróczy Balázs egykori fonákos példáját az új évezredben egyedül Sávolt Attila követte. A Magyar Teniszszövetség (MTSZ) jelenlegi szakmai igazgatója lapunknak kifejtette véleményét a témakörben.

Sávolt Attila húsz évvel ezelőtti visszavonulása óta Magyarországon nem igazán látni ütést egykezes fonákkal. Fotó: AFP/Jacques Demarthon

– Szerintem nem elsősorban a fizikalitás a döntő, hanem az, ahogyan a tenisz az elmúlt húsz-harminc évben megváltozott. A játék sokkal gyorsabb lett, ugyanakkor a topspin mennyisége is jelentősen megnőtt, ezért sokkal több labdát kell vállmagasságban vagy afölött megütni. Ehhez jön a return jelentőségének növekedése: a 200 km/óra fölötti szervák ellen nagyon kevés idő áll rendelkezésre, és ilyen helyzetekben a kétkezes fonák egyszerűen stabilabb konstrukció. 

Az egykezes fonákhoz tökéletesebb távolság, korábbi előkészítés és jobb időzítés szükséges. 

A kétkezes fonák bizonyos értelemben több hibát megenged, különösen védekező helyzetben, magas labdánál vagy returnnél. Emiatt már a gyerekek oktatásánál is szinte automatikusan a kétkezest választják az edzők: egy nyolc-tíz éves gyereknek egyszerűbb kontrollálni vele az ütőt, és gyorsabban tud eredményesen játszani – magyarázta Sávolt Attila. – Ez egy önmagát erősítő folyamat. Ha egyre kevesebb gyereknek tanítják az egykezes fonákot, tíz-tizenöt év múlva természetesen egyre kevesebb ilyen játékos jelenik meg a Touron. Jól mutatja a tendenciát, hogy 2026 augusztusának végén már csak öt egykezes fonákú játékos szerepelt az ATP top 100-ban, és a legjobb közülük Lorenzo Musetti volt a 14. helyen. Idén ráadásul 149 év után először fordult elő, hogy egyetlen Grand Slam-elődöntőbe sem jutott egykezes fonákkal játszó férfi. Ettől még én egyáltalán nem gondolom, hogy szakmailag „rossz” ütés lenne. Megvannak a komoly előnyei is: nagyobb az elérési távolság, természetesebb az átmenet a nyesett fonákhoz és a röptéhez, és nagyon változatos játékot lehet rá építeni. Egyszerűen a mai tenisz statisztikailag egyre kevésbé kedvez neki.

Sávolt hálás Kalmár Jánosnak az ütőfogásváltásért

Adódott a kérdés, hogy az ő és edzője egykori választását utólag milyen döntésnek tartja. – Amikor én tanultam teniszezni, az egykezes fonák még egyáltalán nem számított különcségnek. Sokkal több ilyen játékos volt a világ élmezőnyében is, ezért az edzők sem úgy közelítették meg a kérdést, mint manapság, amikor szinte alapértelmezetté vált a kétkezes fonák. Én is eredetileg kétkezes fonákot ütöttem, de nekem ez soha nem volt igazán természetes ütés. 

Nevelőedzőm, Kalmár János 14 éves koromban állított át az egykezes fonákra, és ezért a mai napig hálás vagyok neki, mert később ez lett az egyik legjobb ütésem a profi pályafutásom során.

Sok lehetőséget adott a ritmusváltásra, a nyesett fonák használatára és arra is, hogy az alapvonalról előre tudjak menni a hálóhoz. Pályafutásom során nekem már nem volt értelme azon gondolkodni, hogy kétkezessel esetleg jobb játékos lehettem volna. Az egykezes fonák a játékidentitásom fontos része lett, és ezzel jutottam el a világranglista 68. helyéig, illetve Grand Slam-tornákon harmadik fordulókig – mondta lapunknak Sávolt. – Ugyanakkor edzőként ma már sokkal pragmatikusabban nézem én is ezt a kérdést. Nem azért tanítanék egy gyereknek egykezes fonákot, mert szebb vagy látványosabb, hanem csak akkor, ha a fizikai adottságai, a koordinációja, a természetes ütőmozgása és a későbbi játékstílusa valóban ezt indokolja. A legtöbb gyereknél ma a kétkezes fonák egyértelműen racionálisabb választás szerintem is.

Shapovalov, Federer és Sávolt magyarázatából is kiolvasható, hogy az egykezes fonák hanyatlásának fő oka a felgyorsult világ, amely tehát a teniszpályákat is elérte. A hagyományt és az eleganciát egyre inkább felváltja a sebesség és a sokak által vélt időhiány. A tenisz önmagában is a XII. században Franciaországban kitalált jeu de paume fejlesztett változata, ám így is az ősibb mozgásformák közé tartozik. Bár sok apróbb szabályváltozással is próbálkoztak az elmúlt években, amíg leginkább csak az egykezes fonákra csap le az idő vasfoga, addig talán még élvezhető marad a világ egyik legnépszerűbb sportága.