– A magyar játékosok, valljuk be, általában kudarckerülők. Egy-egy ilyen fájdalmas élmény még jobban felerősíti ezt a rossz érzést, s többen ezután csak a tuti megoldást választják, nem mernek vállalkozni. Hadd mondjak más példát! Az angolok úgy jellemzik Albert Flóriánt, mint a labdarúgás történetének legelegánsabb játékosát. Én ellenben úgy nőttem föl, hogy egyetlen aranylabdásunkat állandóan szapulták, hogy nem hajt, csípőre tett kézzel vár egy-egy lehetőségre. Biztosan jó ez így? Franciaországban, a légiós éveim alatt volt alkalmam más mentalitást megtapasztalni.
Auxerre-ben az első meccsemen 2-1-re kikaptunk Nantes-ban, annak ellenére magam alatt voltam, hogy én rúgtam a gólunkat. A meccs után döbbenten tapasztaltam, hogy a társaim fütyörészve zuhanyoznak, mintha mi nyertünk volna.
Hónapok múltán, amikor már beszéltem franciául, megkérdeztem tőlük: hogy van ez? Azt felelték, a kudarcokon azonnal túl kell lépni, különben egyik után jön a másik. Akkor ezt nehezen fogadtam el, de tényleg nincs más megoldás. Hadd említsek egy nem is olyan régi esetet. A francia válogatott a 2018-as világbajnokság selejtezői során odahaza 0-0-t játszott Luxemburggal. Hogy ezek után mi történt? Mindenki tudja, a franciák megnyerték a vb-t... A vereség benne van a sportban, az az igazi vesztes, aki ezen nem képes túllendülni.
Esélyesként Izland ellen
Kovács Kálmán nem csak a pozitív szemlélet miatt bizakodó a csütörtöki mérkőzés előtt.
– Fizikálisan rendben van a csapat, szervezett a játék, az izlandiak tehát nem fogják ledarálni a mieinket. A kreativitás terén, hadd beszéljek haza, szerintem még mindig jobban állunk, ezért hazai pályán egyértelműen a magyar válogatott a mérkőzés esélyese – jelentette ki.
Foci helyett kosárlabda
Kovács Kálmánnak idestova másfél évtizede nincs szorosabb kapcsolata a magyar futballal, korábban Kistarcsán dolgozott testnevelő tanárként, jelenleg pedig a 17. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa. Nem panaszkodik emiatt, örömmel végzi a munkáját – helyette mondjuk ki, hogy a képzett szakember mellőzése luxusnak tűnik.

Fotó: Havran Zoltán
– Az iskolában inkább a kosárlabdára szavazok, ha a testnevelés óra végén játékra kerül a sor, mert komplexebb ingert jelent a gyerekeknek, s a játék nem süpped a fociban előre borítékolható veszekedésbe. De természetesen az iskola futballcsapatával foglalkozom, s hetente egyszer pályaedzőként besegítek a fiamnak a helyi klub U17-es csapatánál – árulta el.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!