Erdei „Madár” már meggondolná, hogy lenne-e elnök

Erdei Zsolt lemondott szakmai társelnöki pozíciójáról a Magyar Ökölvívó Szakszövetségben. A legendás bunyósnak,nem kenyere az íróasztal, inkább a jövő bunyós nemzedékét nevelné.

Budapest, 2017. április 19. Erdei Zsolt elnök a Magyar Ökölvívó Szakszövetség sajtóreggelijén a fővárosi Vigadó Éttreremben 2017. április 19-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: MTI

Erdei Zsolt társelnök rosszul lett szerdán a Magyar Ökölvívó Szakszövetség irodájában, a szövetségi kapitányról és a főtitkárról határozó elnökségi ülés előtt, a jelenlévők komolyan aggódtak Madár, a legendás bunyós, a mindössze 46 éves egykori amatőr és profi világbajnok egészségéért.

– Jobban vagyok valamivel – mondta péntek délelőtt Erdei. – Szerdán migrénes fejfájás tört rám, életemben nem fordult elő velem ilyesmi. Hányásig fájt a fejem. Nagyon kiborított ez az évek óta tartó hercehurca. Én különben már július 20-án beadtam írásban a lemondásomat, eddig nem érkezett rá reakció. De most már ez tény. Már társelnök sem vagyok, elnökségi tag sem, nem is vettem részt rosszullétem miatt azon az ülésen, amelyen kijelölték Bertók Róbertet szövetségi kapitánynak.

A korábbi klasszisnak nem kenyere az adminisztráció
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Adja magát a kérdés, nem bánta-e meg Erdei Zsolt, hogy 2017 áprilisában hagyta magát rábeszélni, vállalja el a MÖSZ elnöki pozícióját a húsz évig regnáló Csötönyi Sándor távozása után. Hiszen többször maga is utalt rá, hogy ez nem az ő világa. Mármint nem a boksz, hanem az adminisztráció.

– Én másból indultam ki, mint amivel szembesültem. Ilyen irányú vezetői tapasztalatom addig még nem volt, azt hittem, hogy jó szándékkal lehet ezt csinálni, javítani a sportágon. Sajnos ez nem sikerült. Sőt szinte minden rosszul sült el. Itt most a 2018-as ifjúsági vb-re gondolok. Annak már két éve, de én azóta sem tudtam kimászni abból a gödörből. Természetesen én is részese voltam egy-két rossz döntésnek. Az a világbajnokság súlyos teherként nehezedett az egész magyar bokszra és személy szerint rám is. Nem a megfelelő emberekkel vettem körül magam. Ha vissza lehetne pörgetni az időt, semmiképpen sem vállalnám el a vb rendezését. Ki kellett volna tartanom amellett, hogy ha már Győr nem lehet a 2018-as ifjúsági vb-helyszín, akkor Budapest se legyen, hanem inkább fújjuk le az egészet. Mert azzal, hogy Győr nem jött össze, és áttettük a versenyt a Duna Arénába, a költségek hirtelen megháromszorozódtak! És erre nem volt fedezet.

Felvetődik a kérdés, mihez kezd ezek után a nagy bajnok?

– Továbbra is az élő bokszban akarok dolgozni, az országot járni, motiválni a srácokat. Most voltam Szentendrén, előtte Tiszabecsen, Zalaegerszegen, Hódmezővásárhelyen tehetségkutató rendezvényeken. A gyerekek jelentik a jövőt. A bunyónak és Magyarországnak is. Nem álltam le egy pillanatra sem, nekem ez a világom, nem az íróasztal. Bevallom, nagyobb bizalmat vártam el az elnökségtől. Olyan feszültségben éltem, amiben nem tudtam tovább létezni. Bertók Róbert pályázatára rátérve, látszik, hogy saját kezűleg írta, komoly munkát fektetett bele. Remélem, meg tudja valósítani az elképzeléseit, bár igen nehéz dolga lesz. Aki ezt most Magyarországon bevállalja, annak hatalmas önbizalommal kell rendelkeznie. Robi normális, kulturált gyerek, versenyzőtársam volt, bízom benne, hogy felnő majd a feladathoz. Sajnálom, hogy Bolat Nijazimbetovot, aki az olimpiai selejtezőre felkészítette a keretet, elküldték. De ez már a múlt, kár rajta rágódni. Robinak nem a legjobb pillanatban kapta meg ezt a küldetést. Igaz, egy versenyzőnk, Gálos Roland már kijutott az olimpiára, és biztos vagyok benne, hogy Fodor Milánnak is sikerülni fog. És két olimpikont kijuttatni Tokióba nem rossz teljesítmény a jelen helyzetben.

Már persze ha lesz olimpia a japán fővárosban…