– Ha belenézünk a kommentekbe a világhálón, azonnal rájövünk: mindenki utál mindenkit.
– Ezt nem akartam így kimondani. Mégis bízom abban, hogy megkezdődik a közeledés, a béke időszaka. Mindenki osztja az észt. Nagyon hosszú ideig nem voltam amatőr versenyen, és a múltkor Imrével kimentünk egy viadalra. Szétnéztem a nézőtéren, és láttam vagy száz, százötven versenyzőt és edzőt, és mindenki távol ült a másiktól. Nem a koronavírus miatt. Senki sem beszélgetett. Ennek szeretnék véget vetni. Ezért is voltam úgy sokáig, hogy nem adom be a pályázatomat, mert féltem beszállni ebbe a darázsfészekbe. Végül magamtól döntöttem a pályázás mellett, bár komoly szakemberek is biztattak.
– Van konkrét elképzelése?
– Van egy álmom. Azt akarom, hogy olyan fiatal bokszolók nőjenek fel Magyarországon, akik bárki ellen önbizalommal telve lépnek a szorítóba, nem félénken, kishitűen. Legyenek büszkék arra, hogy a hazájukat képviselik! Magabiztos harcosokat szeretnék látni a ringben, akik nem félnek senkitől.
Fotó: Facebook/Bertók Róbert
– Elképzelhetőnek tartja, hogy december elején a magyar felnőttbajnokságon, amelyet nagy valószínűséggel Miskolcon rendeznek a Hellfight klub támogatásával, az amatőrök mellett a profik is elinduljanak?
– Elképzelhetőnek tartom, de ehhez kölcsönös szándék is kell. Nézze, a profi boksz derékhada igencsak képzetlen az amatőrökhöz képest, ezt pontosan tudom, a hivatásosoknál csak a felső öt-tíz százalék jó, de az nagyon jó! A jó profik sokkal többet tudnak, mint amennyit amatőr korukban tudtak, ezzel így volt Muhammad Ali, Sugar Ray Leonard, de Madár és Kokó is. De persze ehhez jó edzők is kellettek.
– Ön milyen edző? Van már szakedzői papírja?
– Most járok a Testnevelési Egyetemre, az első évet már elvégeztem, még kettő hátravan. Hétfőn pedig bemegyek a szövetségbe, és belecsapok a lecsóba.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!