Dér Heni csak most, az ukrán helyzet kapcsán szembesült azzal, milyen hálásnak kell lennie a szüleinek azért, hogy a legnehezebb háborús pillanatokban is nyugalmat és stabilitást nyújtottak neki és a testvérének – olvasható a rispost.hu cikkében.
Ez egy borzasztóan nehéz téma. Átéltük, hogy kétóránként légiriadó volt, az iskola bezárt, hazaküldtek bennünket, a suliba betelepítették a katonákat és a radarállomásokat. A bombázások tőlük 20 km-re, Szabadkán zajlottak, előfordult, hogy hajnalban a szoba remegésére ébredtem, azt hittem, hogy földrengés van, de hallottam a bomba morajlását. Nem volt élelmiszerellátás, lezárták az egész határt, a tartalékokból kellett létezni, előfordult, hogy napokig nem volt áram, és gyertyafénynél fürödtünk, vacsoráztunk a családdal. Anyukám kipakolta a húsokat a mélyhűtőből és elásta, hogy ne romoljanak meg, hiszen áram híján nem tudták fagyasztani. Mindezekkel együtt a szüleim zseniálisan ki tudtak vonni bennünket érzelmileg abból a helyzetből, nem érzékeltük annyira a szörnyűségeket. Nekem gyerekként kaland volt, olyan, mint egy durva kiképzőtábor, ami nagyon sok lemondással jár
– mesélte Dér Heni a Spirit FM-en is hallható műsorban.