Merengés

Hagyományőrző ember ilyenkor, április elsején bolondozni szokott, jóllehet az évszázados tradíció kopni látszik, merthogy a jelenkor már alapjáraton is marhaságokkal zsúfolt.

Hagyományőrző ember ilyenkor, április elsején bolondozni szokott, jóllehet az évszázados tradíció kopni látszik, merthogy a jelenkor már alapjáraton is marhaságokkal zsúfolt. Vagyis igazán sok értelme már nincs is az egésznek, a tervezett idétlenkedések lassan nyomtalanul belesimulnak a mindennapi ökörségekbe, abból pedig gyakran átláthatatlan kalamajka keletkezik. Nem könnyű kihámozni egy mai történetből, mi benne a valóság és mi a csinált kunszt. Mondhatnám azt is, célba ért a kimondatlan liberális követelés: legyen április elseje prolongálása alapvető emberi jog, legyen szabad a naptári év bármelyik napján hülyének lenni! Példáktól most eltekintek, még kifutnék az előírt terjedelemből… (Ide illőnek érzem Albert Einstein megszívlelendő észrevételét: „Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”) Persze azért élnek még a régi bolondnapi ösztönök. (A primitív népeknél máig ájult tisztelet övezi a hibbantakat.) Nyilván ma is lesz majd, aki nosztalgiából pillanatragasztót, viszketőport, rajzszöget stb. helyez el főnöke székére, más felfújt staneclit pukkant el fogászati váróban, könyvtári olvasóteremben… Mindenki igyekszik hozni önmagát. Nem lepne meg, ha mondjuk Falus Ferenc doktor újra előállna emlékezetes vizesvödrös videójával.

Megjegyzem, egy darabig én is spekuláltam, mi lenne, ha a mai lapszámba – viccből – egyetlen sort sem írnék. Végül elvetettem: ugyan mi vicces van egy lyukas újságoldalban? Míg ezen morfondíroztam, írtam ezt a cikket. Hát nem röhej?