Nincs olyan drámai szegmense az életnek, amelyről Kölcsey Ferenc ne adott volna útmutatót unokaöccséhez írt intelmeiben. Hallgasd csak! „Mi a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága? Ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet összefont érdekei teszik azt a szív előtt kedvessé; (…) Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol.”

Bezzeg, ha Komáromi Zoli!
Klára asszony még azt is hozzáfűzte: „Mennyire más lett volna, ha Komáromi Zoli vitatkozhatott volna az egészségügyi államtitkárral. De ugye vele nem mernek kiállni vitára.”