Izomból nem lehet

Európában már véget ért a háború, amikor 74 éve e napon – 1945. jú­lius 17-én – a németországi Potsdamban összeültek a szövetséges nagyhatalmak első emberei.

Európában már véget ért a háború, amikor 74 éve e napon – 1945. jú­lius 17-én – a németországi Potsdamban összeültek a szövetséges nagyhatalmak első emberei; megkezdődött a XX. század egyik legnagyobb diplomáciai csatája, amely évtizedekre meghatározta a földrész második világháború utáni politikai berendezkedését. A győztesek írták a történelmet, ők rajzolták a térképeket. Sok köszönet nem volt benne. Szinte még be sem fejeződött a tanácskozás, máris megjelentek a közelgő hidegháborút kiváltó érdekellentétek.

A kettészakadt Európa keleti fele, benne a „visszacsonkolt” Magyarországgal, évtizedekre szovjet függőség alá került. Ráadásul a tárgyalássorozat végén kiadott háromhatalmi (amerikai, angol, szovjet) közlemény leereszkedő aljassággal megengedte, hogy Csehszlovákia, Magyarország és – részben – Lengyelország kitelepíthesse saját német ajkú állampolgárait. Igaz, a dokumentum figyelmeztetett: az áttelepítéseknél figyelembe kell venni az emberiességi szempontokat – el lehet képzelni, mennyire lehet valakit „emberségesen” elzavarni a szülőföldjéről… (Idehaza a német nemzetiségiek tömeges kitelepítését – Nagy Imre kommunista belügyminiszter előterjesztésében – a magyar kormány kezdeményezte. Az ő ingatlanaikkal kívánta a hazai lakosság földéhségét csillapítani.)

Milyen érdekes, ugyancsak ma van az évfordulója annak, hogy 1992. július 17-én a pozsonyi szlovák parlament kinyilvánította a Szlovák Köztársaság szuverenitását. Eddig bírta a győztes politikusok bábáskodása mellett torzszülöttként világra jött Csehszlovákia. Azóta is recseg-ropog a földrész. Izomból nem lehet Európát építeni.