Szenvedélyes kiáltvánnyal állt elő minap a Demokratikus Koalíció. Gyurcsány Ferenc pártja a járvány okozta gondok enyhítésére két – mint írják: „valódi” – válságkezelő intézkedést javasol, miután az Orbán-kormányé fabatkát sem ér, akár 300 ezer ember is elveszíthette a munkáját. (Ezt Láriferiék számolták ki.) Nem mennék bele a részletekbe, azt követelik, hogy a kormány jelentsen be egy széleskörűen elérhető, pályázgatás- és bürokráciamentes állami bérpótlékprogramot vagy legalább fizesse ki a válságban elbocsátott munkavállalók korábbi bérének nyolcvan százalékát. Megjegyzik, ők már hetekkel ezelőtt előálltak egy húszpontos gazdasági válságkezelő csomaggal, de arra fütyült a kormányzat. (A jajkiáltást nemcsak a távirati irodán keresztül tette közzé a párt, Molnár Csaba alelnök szenvedélyes előadásában is meghallgatható.)
Gyurcsány Ferenc csapata tart előadást a válságkezelésről.
Ha kinevetgéltük magunkat, a leghelyesebben tesszük, ha a klasszikusokhoz fordulunk. Közülük is a legklasszikusabbhoz. Kell a kapaszkodó!
„Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. […] Ennyi tehetségünk van, gyerekek. […] Egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk. […] Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. […] Sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. […] Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”
Kell még valamit mondanom, Olvasó?
