Őrtüzek nyugaton címmel film készül az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés hőseiről, a Rongyos Gárdáról. Épp ideje. Harcsa Béla dokumentumfilmje fikciós jelenetekkel mutatja be a legendássá lett soproni népszavazás előzményeit.
„A bátorságról szól a film – mondja a rendező. – Voltak emberek, akik fegyverek nélkül, felhatalmazás nélkül, hazafias módon kiálltak a trianoni diktátummal szemben.”
A Rongyos Gárda jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az átkosban kínosan elhallgatták, vagy ha mégis szóba került, besározták. (Vezetőjük, Prónay Pál neve mögé mindig hozzáfűzték: Horthy fehérterroristája – azt sosem, hogy a tanácskommün Lenin-fiúinak rémtetteire válaszoló Prónay…) A csupasz tényeket ismerjük.
Sopront és környékét ugyanúgy elcsatolta a trianoni diktátum, mint Kolozsvárt, Kassát vagy Pozsonyt, ám az aláírás pillanatában a terület Horthy nemzeti hadseregének ellenőrzése alatt állt, így Budapest elodázhatta a kiürítést. Ez adta az alkalmat az 1918–19 során szerveződött Rongyos Gárda akciójára. 1921 nyarán, amikor a fősereg elvonult, Prónayék egyszerűen megtagadták Sopron átadását, majd visszaverték az ellenük küldött osztrák csendőröket. A másfél hónapig tartó felkelésben a gárda a történelmi határon kívülre szorította az osztrákokat – ez az ellenállás kényszerítette ki a későbbi népszavazást; a voksolók – kilencvenszázalékos részvétel mellett – Magyarországra szavaztak. Kemény, dacos emberekből állt a gárda. (A 71 éves Prónay Pál és aki még élt a „rongyosai” közül, 1945 telén az ostromlott budai Vár honvédjei között is ott harcolt.)
Ha nincs Rongyos Gárda, ma Ödenburgban állna a Tűztorony.
