Közleményben méltatlankodik a szocialista párt Szijjártó Péter repülőgépes utazásain. Nem a külügyminiszter munkájáról, eredményeiről, a magyar diplomácia sikereiről írnak – az utazási költségeiről. Szép, demagóg a kiáltvány, benne hallgat a sötétség és a populizmus valamennyi alapeleme. „Szijjártó két géppel repült azért, hogy fél napot spóroljon – mennyibe került az országnak a miniszter »drága ideje«?” – érkezik a kérdés az elfekvőből, nyomában a „lehetséges” válaszok: „A miniszter ugyanis úgy gondolja, hogy ő már azt is megengedheti magának, hogy az utazása előtt egy repülőgépet külön előreküldjön, amivel majd egyből hazatérhet. […] Ez az egész csupán a miniszter kényelméről szól stb.” (Természetesen Szijjártó Péter azonnali lemondását is követelik.)
A wellnesshoteles MSZP-éhségmenet óta, ha tehetem, mindig elolvasom ezeket „a nép nevében” megfogalmazott számon kérő vádiratokat. Főképp, hogy megtudjam, történt-e valami változás a szocialisták jó ideje hanyatlásnak indult szellemi állapotában, avagy továbbra is a lumpenproletariátus irigységére spekulálva próbálnak híveket szerezni. Innen úgy látni, a bangósodó-korózsodó élcsapat leépülése visszafordíthatatlan. A sodró erejű demagógia, mely belengi ezeket a kiáltványokat, az ötvenes évek szemináriumain is dobogós lett volna.
Hogy a közlemény szerkesztője nem tolongott, amikor az észt porciózták, az a dekrétum szellemesnek szánt zárómondatából is kiviláglik: „ideje lenne arról is nyilatkozni, hogyan viszonyulnak [Szijjártóék] a szárnyas lovakhoz”.
Csak nem Tüttő Kata vízilovas a kiáltvány szerzője?
(Borítókép forrása: MTI/Bruzák Noémi)
