Micsoda elferdült lelkük lehet azoknak, akik magyarként ma is azon örvendeznek, hogy fájdalmat okozhattak honfitársaiknak, mások bánatától dagadt a keblük! Fekete-Győr András, a Momentum exelnöke elmondja. Első kézből…
„Hatalmas büszkeséggel tölt el – meséli a közösségi oldalán –, hogy már öt év eltelt, mióta egy szürke januári reggelen egy fiatal, lelkes és tettre kész közösség nevében először álltunk ki a hidegtől és a megilletődöttségtől dideregve a Blahára. […] A NOlimpia – Nem az olimpiára […] az első szög Orbánék koporsójába.”
Fekete-Győr büszke arra, hogy sikerült megtorpedóznia a 2024-es budapesti olimpiát, és ezzel Emmanuel Macron kezére játszani a nyári játékok rendezési jogát. (Hogy milyen ember az ilyen? Sajátjai sem tartják sokra: aligha véletlen, hogy 3,39 százalékkal tök utolsó lett a baloldali miniszterelnökjelölt-versenyben.) Fegyőr pártja az olimpiarendezésre szintén pályázó franciákat szolgálta. A júdáspénz is onnan érkezhetett.
Árulásban született a Momentum. Ők ilyen „magyarok”. Hegedűs hadnagyok.
Vannak, akiknek egy ilyen „olimpiai siker” örömöt okoz. Az aljasság minősített fokozata, mikor valakik abban lelik örömüket, hogy saját nemzetüket, magyarok millióit fosztják meg a fölemelő érzéstől, amelyben egy most élő embernek már aligha lesz része: magyarországi olimpia. Fekete-Győrék ezt a gyalázatos tettet tartják legnagyobb teljesítményüknek. Szétverni saját nemzetük álmát – és büszkének lenni arra. (Az már csak hab a tortán, hogy a momentumos Cseh Katalin cége a megfúrt olimpiára hivatkozva nyert uniós tízmilliókat.)
Istenem, kikkel élünk egy hazában?
Borítókép: Fekete-Győr András a budapesti Benczúr szállodában 2018. április 4-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
