Az ukrán válság fájdalmas fotóit nézve az ember előtt markánsan kirajzolódik, milyen is egy igazi menekültáradat. Sokatmondó és leleplező a látvány: menekülő asszonyok, apró gyermekek, idős férfiak – a családfő nincs köztük. Hogyan is lenne? Ő otthon maradt harcolni, ellenállni, hogy legyen majd hová visszatérni… Talán. És milyen érdekes, minden menekültnél van irat, igazolvány, efféle, még ha sok helyütt nem is kérik tőlük.

Véssük emlékezetünkbe ezeket a képeket! Igazi menekültek.

Ez a tömeg nem cigarettázó, mobiltelefonozó huszonéves férfiakból áll, akiknek zöme, ha megkérdezik, tizennyolc évesnek vallja magát. (Merthogy menekülés közben valahogy „elveszítette” a dokumentumokat…) Ez a menekültáradat itt, az ukrán határnál más, mint amit megszoktunk. Itt nincsenek életerős ifjak, zsebükben Soros-bankkártyákkal, eurószázas-kötegekkel…

Hogyan is van ez? A menekült csupán az első biztonságos országig menekült, utána már csak turista. Aki meg a sokadik országba is papírok nélkül, illegálisan, erőszakosan próbál meg bejutni, az terrorista. Ilyen egyszerű. (Valahol olvastam, hogy Németországban a menekültstátusban lévők közül sokan nyaranta hazajárnak vakációzni. Abba az országba, ahonnan „elüldözték őket”. Német adófizetők pénzéből gyűjtött segélyekből nyaralnak – odahaza. Egyikük így indokolta hazaruccanását: „Nagyon stresszes itt, Németországban, pihenésre van szükségem, kicsit visszamegyek Szíriába.”)

Érdekes, de ezeknek az Ukrajnából menekülő fehér keresztény embereknek a fotói valahogy nem érik el a humanitárius „civil” szervezetek ingerküszöbét.

Lengyelországba induló vonatra várnak emberek a nyugat-ukrajnai Lviv pályaudvarán, hogy elhagyják az országot az Ukrajnát ért orosz támadás miatt 2022. február 27-én (Fotó: MTI/AP/Bernat Armangue)