A később szentté avatott király egész életében fontosnak tekintette a Mária-kultuszt. Már trónra lépésekor kiemelt ünneppé emelte, és országlása során mindvégig kivételes fényben tartotta a nyárvégi Nagyboldogasszony-áhítatokat. Évente erre a napra hívta össze Székesfehérváron a királyi tanácsot, és ekkor tartotta a törvénykezést is. A körmenetekkel színesített ünnepek a következő századokban sem veszítettek erejükből. Szűz Mária napja – a diktatúra évtizedeit leszámítva – mindenkor a magyarság legnagyobb egyházi eseményének számított. Mindent elmond a kommunizmusról, hogy a vérgőzös Rákosi Mátyás egyházüldözésének csúcsán, 1951-ben még a Városligetben álló Regnum Marianum-templomot is porig romboltatta. (Utódjai nem szorgalmazták Szűz Mária ünnepét, még a túlbérmálkozott Gyurcsány Ferenc sem.)

Eleinknek tartozunk azzal, hogy ebben a megzavarodott világban Nagyboldogasszony napja mielőbb visszakapja az őt megillető – a mostaninál is méltóbb – helyét a kereszténységhez hűséggel ragaszkodó Magyarországon. A lelkünknek is kell a kárpótlás.

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)