Itt van például minapi műve, A tökéletes pártállam. Aki afféle könnyes-bús nosztalgiacikkre számít a sokat látott szerzőtől, nagyot téved. Ágh humorista az Orbán-kormányzat munkásságát próbálja közel hozni az olvasóhoz – egy elmebeteg nézőpontjából. Frenetikus ötlet. A legfrappánsabb részekből idézek: „A fideszes politikai bábuk az egyedüli felkent politikai szereplők, akik előre megírt szerepet játszanak, így a politika világát mindinkább az undor lebegi körül. […] Az Orbán-rezsim az elrettentés széles eszközrendszerét alkalmazta azokkal szemben, akik mégis megpróbáltak ebből a politikai színházból kitörni és valódi politikai szerepet játszani. […] A [Fidesz] durva sebészi beavatkozással az ellenzéki pártokat leválasztotta az ellenzéki szavazók táborától.” Érzik a bő humort?

Nem elképzelhetetlen, hogy Ágh Attila már az átkosban írt munkái­ban is tudatosan használta a szatíra eszközeit. Elvégre épeszű ember aligha gondolhatta komolyan azokat az épületes marhaságokat, amiket ő A polgári politikai gazdaságtan emberfelfogásának marxi kritikája, netán a Demokratikus szocializmus – A szocializmus alapértékei és a marxizmus hegemóniája című irományaiban közreadott. Ügyesen álcázott vígeposz lehetett mindkettő – jobb híján így próbálta meg belülről bomlasztani a kommunizmust a rafinált szerző.

Borítókép: Ágh Attila filozófus, politológus, egyetemi tanár a budapesti Általános Vállalkozási Főiskolán tartott MSZP-s pártértekezlet kezdete előtt 2014. december 13-án (Fotó: MTI/Soós Lajos)