Gulyás Mártont, a Partizán frontemberét is lehetett kérdezni a csatorna minapi, hatórás interjúja során. Tőle tudhatták meg a nézők, hogy a Partizán bevételeinek felét nagy adományok, donorok, adott esetben nemzetközi pályázatokból szerzett finanszírozási források teszik ki, míg másik felét a mikroadományok. Az egyik kérdező arra volt kíváncsi, aztán Soros György humanistától kapnak-e pénzt. Gulyás talányosan válaszolt: – Tőle így konkrétan nem, de olyanokat igen, amelyek Soroshoz köthetők. (…) Végső soron ott van a sornak a végén Soros is, ezt kár eltagadni.
Vagyis a betevőt biztosító „tápláléklánc” végén megtaláljuk a nagy filantrópot, az emberiség jótevőjét.
– Csakhogy – emelte fel mutatóujját Márton partizán –, nálunk tartalmi döntéseket csak a stáb hoz, a finanszírozó donorok nem.
És nem szakadt rá a födémszerkezet.
Gulyás Márton régi ismerősünk, már „partizánkorszaka” előtt lelkesen provokálta a környezetét. Volt, aki úgy jellemezte: hivatásos bajkeverő a nyilvánosságért élő-haló anarchista. Legemlékezetesebb kunsztja a Sándor-palota 2017-es ostroma volt. Festékes palackkal akarta megdobálni az államfő épületét, ám az elbliccelt testnevelési órák megbosszulták magukat, nem tudta a célig elhajítani a flakont. Korábban egy DK-tüntetésen kezdeményezett harsány hőbörgést, de ott meg kigyúrt Gyurcsány-nyugdíjasoktól kapott egy méretes brusztflekket. Máskor a Pesti Vigadó dísztermében szerette volna fölpofoztatni magát a dacos atléta, ám csak szelíden lehülyézték, ráadásul aritmikus hadonászása közben leesett a színpadról. Amióta „partizánnak állt”, felhagyott az atlétikával. Már csak szellemfazonírozást vállal.
