A huszonöt évesen mártírhalált halt orvostanhallgató, Tóth Ilonka árpádföldi szülőházánál (XVI. kerület, Állás utca 57.) filmvetítéssel egybekötött gyertyafényes megemlékezést tartanak a 66 éve végrehajtott kivégzés előestéjén, június 27-én, kedden 18 órától. Az eseményen kiállítják a medika utolsó, a makói József Attila Múzeumban található pár soros írásának másolatát. Az apró levéldarabka (idézet Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első leveléből) kalandos úton került a városba; Tóth Ilonka az ott élő keresztmamájának írta kivégzésének hajnalán, percekkel azelőtt, hogy a bitófához vezették: „A szeretet soha el nem fogy – emlékül drága Keresztmamának. 1957. június 28.” (Horváth Attila egyetemi tanár, alkotmánybíró, a medika életműkutatója juttatta el a dokumentumot Petrovics Sándorhoz, a Tóth Ilonka Szülőházáért Alapítvány kuratórium elnökéhez.)

A mártír utolsó szavait Iván Lászlótól, Tóth Ilona egyetemi évfolyamtársától tudjuk, akinek az egyik betege kivezényelt sorkatonaként volt jelen a kivégzésnél: – Ne kössék be a szememet! Mindent látni akarok! – kiáltotta a porkolábnak az akasztófa alatt.

Az áldozat megsemmisítette a hóhérait.

Tóth Ilonka utókornak szóló üzenetét Döbrentei Kornél költő örökítette meg Szoboravatás című oratóriumában: „Ne féljetek, ne fussatok, / már tovább ne hátráljatok, / ám a gátra kiálljatok. / Én a konok hitet küldöm, / hogy szívetek megbéküljön, / küldök hozzá erőt, sokat, / lebírni hatalmasokat, / legyőzni a gyöngeségtek, / merész lelket adok néktek, / halálom örökmécs-tüzén / egységbe forrasztalak én, / marakvó, széthúzó népem, / ne időzz mindig csak térden.”