Karácsony Gergely kitűzte a szivárványos zászlót a Városházára.
„A 150 éves Budapest köszönti a 28. Pride Közösségi Fesztivált – írta közösségi oldalán a főpolgármester. – Budapest elfogadó és szabad város, büszke minden egyes polgárára, aki kiáll a saját és mások szabadságáért.”
Szerinte Budapest olyan város, ahol mindenki azt szeret, akit csak akar.
Abban nem vagyok biztos, hogy a főváros közönsége az efféle gesztusokért emelte pajzsra annak idején Karácsonyt. Ahogy a közösségi oldalakon látom, az olvasók tele vannak kérdésekkel. „Ez tényleg ennyire hülye?” – érdeklődik egyikük, mire a válasz: „Ühüm. Ráadásul túlpörgött szegény. Potenciális szavazókat lát a melegekben.” De az is lehet, hogy csak azt teszteli a lakli, mekkora a többség (a hagyományőrző szexelők) tűrőképessége, mikor szakad el náluk a cérna. (Az ilyenek szinte fohászkodnak a pofonért, hiszen attól lesznek „kirekesztettek”.)
Néha elgondolkodom, mi lesz az LMBTQ-élharcosokkal, pride-vonulókkal, ha provokációikkal már nem tudják magukra vonni a figyelmet? Munkába állnak? Elmennek dolgozni? Na ne vicceljünk!
Emlékszem, Robert Fico volt szlovák miniszterelnök pár éve leteremtette országa budapesti nagykövetét, amiért az szivárványos zászlót tűzött ki a követség épületének homlokzatára. A diplomata, aki a Budapest Pride iránti szimpátiáját kívánta így megosztani, nem kalkulálta bele, hogy zászlóbontása üzenetként is értelmezhető: hazája közösséget vállal a cifra nemiségűekkel. Ezen kaphatta föl a vizet Fico, aki még a régi szereposztásban szocializálódott: férfi a nővel, nő a férfival – ha mond ez még valamit… Karácsonynak aligha.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)
